Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hetedik könyv: A nemzeti átalakulást közvetlen megelőzött időszak eseményei

174 Hetedik könyv. Az átalakulást közvetlen megelőzött események. 1847. eszét, gyors felfogását, a legbonyolultabb kérdések világos előadását, valamely kérdésben a számtalan felé elágazott véleményeknek szabatos összeszcdését s pontos ismétlését, számtalanszor bámulta benne az országgyűlési közönség. Tisztább, classikusabb latinsággal mint ő, senki sem beszélt. O tartatott az országban a jog- és törvény tudósok legkitűnőbbjei egyikének, vagy épen elsőjének. Természet- és gazdászattudományának maradandó tanúja Alcsuth, kedvencz nyári lakhelye, melyet sivatag homokpusztából virágzó kertté és példány-gazdászattá varázsolt. Szokásai, életmódja a legegyszerűbb, minden fény s pompa-szeretettől idegen, inkább polgárias, mint fejedelmi, családias volt. Szórakozást munkás napjaiban legörömestebb családja körében, a tudományokban, kivált természettudományi s útleirási olvasmányokban, fűvészet s kertészetben és a mezei gazdászat egyéb ágaiban keresett. Jellemének az igázságérzet s emberszeretet, kitartás és türelem, gyöngédség és béketűrés, voltak kitűnőbb vonásai. O soha sem ébresztett azokban, kikkel dolga volt, teljesűlhetlen reményeket; s általában mondhatni, többet tett, mint igért. Rendkivűli örömet nyilvánított, midőn sikerűit neki akadályokat elmozdítani; s a már félig reményevesztettet kivánatainak keresztülvitelével meglepni. A parasztot, műveletlent, ha kérelme teljesíthetetlen volt, nagy béketűréssel ügyekezett felvilágosítani s meggyőzni a lehetetlenségről; s e capacitátió ritkán maradt sükeretlen, ugy hogy nem egy kérelmező mondá tőle távoztában, miképen nem adatott meg ugyan kérelme, de tudja legalább miért nem, s megnyugszik benne. Midőn ellenben egy magasabb műveltségű s állású adott elő oly kérelmet, mely nem vala teljesíthető, azon esetben rendesen hallgatott, s ama jogtudományi szabály: „a ki hallgat, megegyezni látszik", érvénytelen volt előtte; sőt ellenkezőleg, hallgatását tagadás jelének kellé tartani. E hallgatás gyöngéd kedélyből származott: nem akarta a kérelmezőt egyenes, nyílt tagadás