Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

1G2 Hatodik könyv. A nemzet a kormány ellenkező reformi rányai. káig crnyedetlenűl küzdött a maradók önző tábora ellen, hogy ha már elkéstek a rendezéssel, legalább most ugy intézzék azt el, hogy a nép igazságot nyerjen, s benne a nemzetiség alapja szilárduljon s az álladalom minden igé­nyeinek megfelelő néposztályt nyerjen. Kimerítették az in­dokok minden nemeit, szólottak az észhez, szólottak a szív­hez és lelkiösmerethez ; szólottak a becsvágyhoz s nemzeti hiúsághoz, a becsület s nemzeti önérzethez. Előadták hogy még a kormány sem, mely az által, hogy az úrbért kivá­lólag elintézni kívánta, a nép iránti rokonszenvének s párt­fogásának kétségtelen bizonyságát adta, — a kormány sem fog megelégedni egy szűkkeblű igazságtalan úrbérrel; ha­nem majd önhatalmilag rendezi el, miben a rendek igazsá­gosak lenni nem tudnak. „Őrizzük meg önérzetünket, — mond egyebek közt Kemény Dénes. Egy képviselő testület pedig nem őrzi meg önérzetét, ha megpenészedett, káros kiváltságok mellett vív makacsul, s csak erőszakkal engedi magától kicsikár­tatni azt, minek önkéntes átengedését méltányosság köve­telte. Szép és jó volt hatályos szót emelni a kormány ellen midőn alkotmányos jogokat kellett védelmezni. De vájjon szép és jó lesz-e a kormány ellen szólani akkor, midőn a néptömeg boldogsága forog fenn? Bátor és őszinte szó csak annak szájába illik, ki méltányos és igazságos tud lenni. „Szóló az ország rendéi érzelmeit véli e szavaiban ki­fejezni, mert nem hiszi, hogy legyen valaki e teremben ki, hol az országgyűlés becsülete forog fenn, azt bármi áron koczkára tegye „Szívesen mulat e tárgynál, mert ezt tartja a törvény­hozás legnemesebb tárgyának. Ugyanazért, ha volnának, ki­ket a dolog előadott szellemi, ha ugy tetszik, költői oldala nem érdekel, kik csak adatoknak kívánnak engedni, ezekre nézve ime egy kis demonstrátió. Adnunk kell, ez axióma. A kérdés csak az, mi adjunk-e, vagy más adjon a mienk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom