Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt
ötödik fejezet. Erdélyi állapotok s országgyűlések. 151 lefolyt korszak alatt követett stabilismusi politikája mellett óvakodott reformról, javításokról gondoskodni. S így lőn, hogy nem volt Európában — az aldunai tartományokat kivéve, némi alkotmányossággal s a törvényhozásra befolyással biró nemzet, melynek kebelében annyira fenmaradtak volna a középkori állapotok, mint az erdélyi hármas nemzetben. De a hátramaradásnak nem egyedül a kormány volt oka : nagy bűn terheli e tekintetben a szász nemzetet és a magyar arisztokratiát is. A szászok, bár nemzetiségökben soha legkevesbbé sem háboríttattak, a nagy Németország felé sóvárgó rokonszenveiknél fogva, a magyart majdnem ellenségnek tekintették; s a német nemzetiség felmagasztalt ábrándjaiba merülve, az erdélyi nemzetiség kifejlését, s ennek folytában az érdekek egyesülését, a törekvések közösségét, mi nélkül pedig haladás nem állhat elő sehol, egyátaljában megakadályozták. Es ezen kivűl, miután a szászok a múlt időkben magoknak számos privilégiumokat, az oláhok irányában pedig, kiket lassanként elnyomtak, alattvalóikká, jobbágyaikká tettek, magoknak sokféle előjogot szereztek: ösztönszerűleg elleneivé lettek minden haladásnak, melynek első feltétele volt, lemondani kiváltságaikról s előjogaikról, egygyé olvadni azokkal érdekben, jogban, törekvésben, kik felett úri jogokat gyakoroltak, vagy helyesebben, bitoroltak. És e tekintetben egy elv, egy irány vezette őket az arisztokratiával. Ok, mint nemzet, voltak arisztokratái az elnyomott, szabad földeikről vagy kiszorított vagy azokon leigázott oláhoknak. Az arisztokratia hasonló ösztönöktől vezéreltetve, szintazon módon, siket maradt a kor intő szavára. Nem hiányzott ugyan Erdélyben sem néhány emelkedett lelkű, hazafiúi szellemű férfiú, kik átlátták, hogy a haza valódi érdekétől, korszerű haladásától elválhatatlan az egyesek érdeke, s készek voltak feláldozni kiváltságot s előjogot, hogy egyéni jóllétöket is az e módon kifejlendő haza jóllétében