Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

Első fejezet. Üj irányok, s a pártok állása. 7 kezetek egyesüljenek, az annyi féle érdekek, faj-, osztály-, jog- s valláskülönbség által szétszakadozott haza, mint egy te«t egy lélek, törekedjék keresztülvinni az átalakulást. Ily eszmének látszott nekik egy országos társulat, melynek czélja volna a haza anyagi érdekeinek emelése, s melyben e czélra mágnás és paraszt, magyar és illyr, katholikus és protestáns egyesülne. így született meg az országos iparvédegylet, melynek még az országgyűlés folytában, október 6-án tartott alakító közgyűlésén, elnökévé gróf Batthyáni Kázmér, alelnökévé gróf Teleki László, igazgatójává Kos suth Lajos, választmányi tagjaivá pedig, az országgyűlés kitűnőbb személyzetén kivűl, politikai s irodalmi életünk legjelesebb egyéniségei, egyebek közt Deák Ferencz, Vörösmarti Mihály, Wesselényi Miklós, Fáy András stb. választattak meg. Az egyesületnek mindenki tagjává lehetett, ki hat évre becsületszavával kötelezte magát, hogy minden szükségeit, a mennyire csak a hazai ipartól telik, honi készítményekkel fogja kielégíteni, s az egyesület czóljainak elősegítésére évenkint husz krajczárral adózik. Az egyesület elnöke, Batthyáni Kázmér, már az első közgyűlésen akként fejezte ki megnyitó beszédében ama magasabb politikai czélt, mely az alapítók szeme előtt lebegett, hogy „mig más egyesületek hazánk lakosai csak egyes osztályainak érdekeit mozdítják elő: az iparvédegylet kiegyenlíti az osztályok, nemzetiségek s vallások közti különbségeket és súrlódásokat; összeköti egyazon érdek utáni törekvésben a földesurat s a jobbágyot, a mágnást s nemesembert, a polgárt s földmívelőt, a magyart s a szlávot, a németet és oláht; s egyesíti mind ezeket egyazon hazának polgáraivá s igaz egyenlőséget alapít meg, mely egy közös nagy czél s egy nagyszerű érdek felé versenyzés hasonló képességében áll." Az eszme nem volt új a nemzetben. Már az 1842-ki iparműkiállitás után több oly nemű társulat keletkezett,