Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

3 ELSŐ FEJEZET. Új irányok, s a pártok állása. Az országgyűlés végső szaka mind a nemzetben mind A kormány a kormányban elégületlenséget ébresztett. A nemzetben: eiienkezS mert haladását a kifej lésben, mit már oly égetőnek érez iránya, vala, mire oly hévvel törekedék, a kormány s annak pártja által meggátolva tapasztalta. A mily örömmel vette észre az országgyűlés kezdetén a királyi előadásokból, hogy valahára már a kormány is hajlandó lemondani eddigi megkövesült stabilismusáról, s kilépni a kor és szükség igényelte reformok terére : szintoly aggodalommal s elégületlenséggel tapasztalta most, a tizennyolez hónapos és aránylag mégis kevés eredményű országgyűlés után, hogy helyzete a kormánypolitika ezen változtával mit sem javult; sőt még kényesebbé s tán veszélyesebbé is vált, mint volt elébb, midőn csak az inertia, a mozdulatlanság ellen kellett vívnia. Mert bár hajlandónak látta is már a kormányt némi reformokra; de tapasztalta azt is, hogy az ezeket oly módon kívánja keresztülvinni, miszerint az átalakulás, így végrehajtva, magára nézve talán még károsabb lenne a régi helybenmaradásnál: mert a szabadság érdekeit s nemzeti függetlenségének oly bajosan megőrzött maradványait kellene cserébe adni a reformokért. Ily áron a nemzet nem akart, nem akarhatott haladni; s készebb volt maradni l*