Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Harmadik fejezet. Kibékülés az 1839/40-ki országgyűlésen. 111 bár a vezéri szerepet nem kereste, mindenki örömest so- 1839. rakozott az ó' zászlaja alá, meggyőződve lévén, hogy az általa kitűzött vagy helyeselt irány mindig a legjobb, legczélravezetőbb, hogy ő soha hínárba nem vezetendi, sem szenvedély vagy hiúság által nem rontandja meg a nemzeti ügyet. Ezen országgyűlés menete annyira az Ő vezetésétől függött, hogy a conservativ párt vezéreitől, midőn a diéta kimenete felől megkérdeztettek, nem egyszer lehetett hallani, hogy e kérdésre csak Deák adhat választ. Azon eredményt, mely a nemzetet az országgyűlés végén oly megelégedéssel s örömmel töltötte el, csak az ő bölcseségének, megtörhetlen szilárdságának és páratlan vezéri ügyességének kellett köszönni; mert csak az ő érdeme, hogy az ellenzék, bár biztos többséget e diétán nem képezett, végre mégis fényes győzedelmet nyert. Deák oldalánál találjuk a nemzeti ügy bajnokai közöl Klauzál Gábort, id. Pázmándy Dénest, Palóczy Lászlót, és a pár hónappal később megjelent Beöthy Ödönt s több másokat, kiket már az elébbi gyűlésekből eléggé ismerünk. A jeles Kölcsey Ferenczet, ki a múlt országgyűlés első felében oly annyira tündöklött, már a kora sír hantjai fedezték. Bezerédy István és Balogh János a választási tusában kevesebbségben maradtak. Nagy Pál Nagy Pál. jelen volt ugyan, mint Sopron követe ; de őt, bár gyakran szavazott az ellenzékkel, már nem lehetett biztosan sorozni a létező pártok valamelyikéhez. Midőn az alkotmány és nemzetiség, nemzeti jogok és nyelv forogtak szóban, ő ugyan mindig az ellenzék soraiban állott és szónokolt, még mindig régi elragadó erejével; de midőn a radikál reformok kerültek szőnyegre, melyek az ó-alkotmány keretébe nem illének, szavazatát nem lehetett többé egykori társaiéi közt találni. E miatt,— mint jellemrajzának irója mondja — politikai színváltozást vetettek szemére; holott csak körülötte változott a világítás, melyben feltűnt. A szemüveg lett más, mehyen keresztül bírálták; ő ugyanaz maradt, ki az