Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Ötödik könyv: Reformi s nemzetiségi harczok 1840--1843 között

Harmadik fejezet. A kor főbb reformkérdései. 351 fognak az országgyűlésen, mi aztán a kitűzött többi hala- 1840-1843. dási kérdéseknek is kárára válandik. Es valóban érte is több megyét e szerencsétlenség. Zalában a házi adónak a Forintos György 5 néhány mások által elvakított köznemesség szavazata következtében történt megbukását e miatt Kossuth már eleve országos gyászhirként jelenté Hírlapjában ; mi pár hét múlva csakugyan szomorú valósággá is lett. Ezen, oly igen botrányos, a nemzet hírét, nevét, be- A kePvlseletl „ . rendszer melcsületét, sőt lételét és jövendőjét veszélyeztető események- lett történt nek, annyi rosz mellett, egy jó következménye is volt: els0 lépésekelőkészítette a képviseleti rendszer útját. A ki még csak néhány hónap előtt népképviseletről mert szólani, mint ábrándozó gúnyoltatott ki. Most azonban a szatmári, szabolcsi, nyitrai, veszprémi, zalai, vasi, gömöri stb. botrányos jelenetek, oly közelre vitték azt az összes értelmiség köz meggyőződéséhez, mint különben a képviseleti rendszer buzgó barátai tiz évi erőfeszítés által sem tehették volna. Kossuth maga is, a botrányos kihágásokat keményen ostorozva, agitálni kezdett a népképviselet mellett. De nyilván dolog volt, hogy e kérdés sokkal kevesbbé van még megérve, mintsem hogy annak egész terjedelmében csak tárgyalását is lehetne várni a jövő törvényhozástól. „Egy hang hallatszik végig a Kárpátoktól Adriáig — úgymond Kossuth az adókérdésben lefolyt botrányos tényeket ostorozva •— hogy a dolog igy nem maradhat, hogy ezt tűrni nem lehet, nem szabad. De mi történjék hát e vészes viharnak ellenében? Mindenek előtt emelkedjék fel, úgymond, a törvény, szent erejének mindenható ostorával, s a köz nemzeti indignátiótól támogatottan, sújtson minden vétkest kérlelhetlen szigorral. Másik az, hogy a megyegyülések szabadságának megóvására sikeres törvényt kell alkotni. Ha ki elég erős polgárérzettel bir egyszerre fölemelkedni a gyökeres orvoslat magas szempontjára, az valószínűleg egyetértend velünk, hogy ezen bajok csak az által lesznek sükeresen orvosolva, ha, gróf Széchenyi szavaival élve: félig meddig feudális,