Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Második fejezel. Korín ánykisórl etek a nemzeti irány elfojtására.. 87 a velők, kivált a számra nézve nagyobb szerb fajjal való i837-i839. egyesülés lőn egyik legfőbb igyekezetök. Ezért vették fel a szerbektől is kedvelt s már elébb is használt „illyr" elnevezést; ezért alakították át irodalmi nyelvöket olyannyira, hogy az szinte közelebb állott a szerb, mint1 a horvát szójáráshoz; ezért intéztek annyi hizelgő, lelkesítő, izgató költeményt és hírlapi czikket a szerb néphez. Ezen izgatás azonban a szerbeknél sokáig eredménytelen maradt. A szerbek míveltebb részében a vitatás fő tárgyát eddig csak ama kérdés tette : vájjon a jövőre is elsőbbséget adjanak-e a régi szláv szójárásnak, mely az orosz és szerb egyházi könyvekben még divatban vala; vagy e helyett a tulajdonképeni szerb szójárást, a nép élő nyelvét emeljék egyházi s irodalmi nyelvökké? E vitatkozás nyilván tanúsítja, hogy a nemzetiségi mozgalom már a szerbek közt is megkezdődött. De egy harmadik, az úgynevezett illyr nyelv, mint a külön szláv törzsek egyesítésének eszköze , egészen új eszme volt előttök. Ezen egyesülést ők ekkoron még nem kívánták; s az illyr nyelv elfogadása iránt, mi különben a vallási viszonyokkal sem látszék megférhetőnek, még j'ó ideig, mint alább látandjuk, 1842-ig, köztök semmi rokonszenv nem mutatkozott. A szerb nép jellemző sajátságai közé tartozik, hogy nemzetiségi eszméjét szorosan egybeköti vallásával. A vallására nézve katholikus illyrpártnak tehát, mely kivált annál fogva, hogy az egész katholikus horvát papságot keblébe fogadta, kiváló lag katholikus színezetet nyert, annál kevésbbé tarthatott rokonszenvre számot, minthogy a szerbeknek, mint alább látandjuk, a vallási unió erőszakolása miatt, a horvát papság ellen is sok volt a panaszuk. Az ő kivánataik s törekvéseik ez időben még koránt sem a magyarok elleni harczra, hanem egyedül arra vonatkozának, hogy az 1791-ki 27-dik t.-czikk értelme szerint püspökeik a katholikus főpapsággal egészen egyenlő állásba jussanak, alsó papságuk nevelésére több gond fordíttassék, a hivatalképesek alkalmazásában