Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

84 Negyedik könyv. V. Ferdinánd első kormányévei. 1837-1839. nemzetiségi törekvéseket. Báró Bedekovics, a budai m. kir. kamarának alelnöke s a horvát nemzetiség egyik előharczosa, a magyar állam alkanczellárává, Zdencsay7 kamarai tanácsnok s Gáj Lajos illyr törekvéseinek legbuzgóbb pártolója, Zágrábmegye főispáni helytartójává neveztetett. Más kormányhivatalokba a báni széknél azontúl kizárólag illyrpártiak alkalmaztattak; s úgy ezeknek, mint a főbb rangú papságnak feladatúi szabatott, hogy befolyásukat a tartományban a kormányhoz való ragaszkodás szilárdítására s a magyarság iránti ellenszenv ápolására fordítsák. Ekkor nyeretett meg egyebek közt a horvát-illyr ügy részére b. Kulmer is, ki elébb a magyarnemzet s alkotmányos szabadság hívének lenni látszott. Mi ezentúl Horvátországban történt, mind azt bizonyítja, hogy a kormány titkon maga állott az illyrismus élére. Az illyrpárt olyannyira egybeolvadt a kormánypárttal, hogy az illyrismus zászlója alatt ezentúl egyetlenegy szabadelvűt s demokrat reformbarátot sem lehetett többé találni. A könyvvizsgálat bilincsei mindenre nézve, mi a magyarság ellen íratott, megtágíttattak; mi annál feltűnőbb lőn, mivel a censura a magyar folyóiratok ellenében épen ekkor kezeltetett legkérlelhetetlenebb szigorral. Az illyrpárt bevallott két vezére, gr. Draskovics János és dr. Gáj Lajos, rendkivűli kitüntetésekben részesíttettek: amaz, kit a párt a megyei életben követett vezére gyanánt, minden más érdem felmutathatása nélkül, díszrenddel ékesíttetett fel; emez pedig, ki az irodalmi téren vezérkedék, ki hírlapjában a szláv fajok egyesülése s a déli szláv birodalom alkotása mellett nyíltan az orosz pánszláv propaganda szellemében — s következőleg az osztrák ház monarchiájának érdekei ellen izgatott, az udvartól egy gyémántos arany gyűrűt kapott ajándékban, miként az adományt kisérő fejedelmi kegyirat bizonyítá, „a szláv irodalom mezején szerzett érdemeinek" méltányló elismeréséül s buzgalmának ösztönéül. Ezen tény horderejének kimutatására elég megemlíteni, hogy a Metternich-kormány alatt az egyetlen a maga ne-