Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Második fejezet. Korináuykisérletelc a nemzeti irány elfojtására. 77 orosz pánszláv propaganda vontató kötelére jutott. Gájról 1837—1839. különösen nyilván hirdeté a közvélemény, hogy egyenesen az orosz propaganda zsoldjában áll? s mint ilyen működik oda, hogy a magyar korona területén s az osztrák és török tartományokban lakó szláv fajokban fölkeltse s ápolja az egyesülés eszméjét. S valóban, folyóirata tárháza lön a legábrándosabb pánszláv eszméknek, közlönye minden déli szláv fajok érdekeinek. Irányának jellemét semmi sem ábrázolja hívebben, mint a ,,Danikának" egy versezete, melynek tartalma következő: „Európa egyik felén egy mérhetlen nagyságú óriás nyugszik. Nagyszerű lábai az északi hó mellett a jeges tengerig s a csínai falig terjednek. Erős jobbjában, mely Törökország szíve felé hajlik, a Feketetengert, — a Németország szíve felé nyúló baljában pedig a Balti tengert tartja. Az Adria öblében fürdő feje közép Illyrhon, felkoszorúzva a langy déli szél virágaival s horgával. Keble Magyarország; szíve az ős Tátra alatt ver; gyomrát Lengyelország síkjai képezik; hasa és czombja Oroszhon méi'hetetlen virányain nyúlnak el. Es ezen óriás a mi nemzetünk, Európának legnagyobb nemzete, a szláv nemzet; mert legbensőbbjének húsa és csontja a testvér szláv nemzet; s a vér, mely ezen óriás testet eleveníti, Szlávia anyánknak ugyanazon vére." *) Gáj azonban és társai pánszláv irányuk daczára sem a nagy Oroszországban való felolvadást, mint az adott politikai viszonyok közt képtelen ábrándot; hanem egy déli szláv birodalomnak kedvező körülmények közt inkább létesíthető eszméjét tűzték ki izgatásuk végczéljává. Kétségtelenné teszi ezt egyebek közt ama térkép , melyet Gáj lapjának egy száma mellékletül tett közzé. E térkép az alkotandó ,,Uj Illyriát" ábrázolja, s Horvát-, Tót- és Dalmátországon kivűl az egész déli Magyarországot, Isztriát, Krajnát, Karántföldet és Stájerországot; a Száván túl pedig ') Az 1838-ki évfolyam 84-dik számában.