Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Második fejezet. Kormánykisérletelf a nemzeti irány elfojtására. 59 szilárdsága a rontó elemmel daczolt, a lakosok a felső eme- 1837-1830. letekbe szorulván, éhhalállal küzdenek. Az iszonyú veszélynek közepette, melyet a roskadozó házak szörnyű ropogása s egy népes város összes lakosságának vész- és segélykiáltozása még rémületesebbé tőn, a számos emberszerető, elszánt férfiak között, kik segélyezni siettek, Wesselényi áldozatkészsége, rendíthetlen bátorsága sőt merészsége, megzavarhatlan lélekjelenléte s herkulesi ereje által, mondhatni, esodákat mívelt. Emberi erőt meghaladni látszó gyorsasággal és kitartással repült hajóján nappal s éjjel mindenüvé, hol a veszély legnagyobb, a segély legsürgetőbb vala; szállitá biztosabb helyre az emelkedő ártól, vagy a romoktól mármár elborított lakosokat, s osztá szét az önköltségein beszerr zett élelmi szereket. Es midőn a veszély és rémület három hosszú napja elmúlt, ezrek megmentett élete jutalmazá a dicső tett férfiának öntudatát, ezrek hálakönyei, egy népes város , majd egy egész nemzet magasztalásai dicsőitek emberi s polgári erényeit. Történelmünk eddigelé nem mutathatott fel egyéniséget, kinek nevéhez annyi lelkesedés, oly népszerűség csatlakozott volna, mint Wesselényiéhez azon időben, midőn ő a királyi tábla ítélete által sújtatott. A nemzet nagyobb része a maga alkotmányos jogainak vértanúját dicsőité személyében, ki e jogok elszánt védelme s a hűbéri szolgaságban létezett parasztosztály örökváltságának s általában a nemzet líjjászületésének munkálása, sürgetése miatt szenvedi az üldözést. E népszerűség oly zajos lelkesedéssel tört ki az egész hazában, hogy lehetetlen volt a kormánynak meg nem győződnie, miképen ha szigorát Wesselényi személye iránt tovább is folytatja, csak az ellenzék táborát növeszti s czéljainak sükerét a közingerűltségben egészen koczkáztatja. Alig volt vármegye, melynek közgyűlésein a kényuralmi kormányszabályok ellen a legerősebb kitörések nem hallattak, s melyekből szintoly erélyes feliratok nem intéztettek volna a királyhoz. Wesselényi, Kossuth és Lovassy