Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Második fejezet. Kormánykisérletek a nemzeti irány elfojtására. 49 neki, mint a törvények legfőbb alkotmányos őrének, köte- 1837-1839. lességében is, hatalmában is áll vala, teljes épségben fentartani a bírói függetlenséget s a szabad védelem törvényes jogát. Ennek elmulasztásában a közönség most kétségtelen jelét vélé látni annak, hogy a megfélemlíteni törekvő kényuralomnak ő is szövetségesévé tette magát; miért is népszerűsége nagy csorbát szenvedett ez időben. Már a lefolyt országgyűlés második felében is többféle panasz emelkedett volt ellene; s a közönség alig tudta magának megfejteni a változást, melyet magatartásában észlelt. Ferencz kormánya alatt ő nem tartatott azon kabineti politika részesének, mely annyiféle sérelmeket szült az országban; mert tudaték, hogy nem birja császári bátyja rokonszenvét. Ama tapasztalás, hogy ha nem gátol is meg minden törvénysértést, mit a legjobb akarattal sem képes mindig eszközleni, de sok hasznos szolgálatot tesz a nemzetnek, az alkotmányos jogokat, a mennyire tőle függ, ugy az országgyűlésen, mint azon kivűl oltalmazza, — nagy népszerűséget szerzett volt neki r a hazában. Es ha talán tudatott is, hogy több ízben leginkább a maga nádori állásának s jogainak érdeke ösztönzi őt az alkotmányos jogok pártolására s védelmére: a tény azért nem kevesbbé lőn hasznos a hazára nézve, s a nemzet azt többször hálanyilatkozattal is jutalmazta. Ily hálát érdemié ki ő magának egyebek közt az által is, hogy 1831-ben, mint említők, az országos bizottmányok reformmunkálatainak, az udvari szándékok ellenére, oly nagy nyilvánosságot szerezvén, a reformügynek jelentékeny szolgálatot tett. Ezen eljárása után méltán azt lehet vala várni, hogy ama reformoknak ő is meleg barátja, pártolója leend az országgyűlésen. Ennek folyamában mindazáltal álmélkodva tapasztalák a reformpártiak, hogy reményökben csalatkoztak. Midőn láták, mily makacsul ellenzi a főrendi tábla nagyobb része a rendek által javaslott reformokat: ügy vélekedének, hogy ez, legalább ily mértékben, nem történhetnék, ha az elnöklő nádorban nem találna támaszt, az ő tekintélyéből nem meríHorváth M., 25 év Magyarország tört.-ből. II. 4