Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Második fejezet. Kormánykisérletek a nemzeti irány elfojtására. 47 minden társadalmi renddel ellentétben lévő veszedelmes el- 18.37-1839. veket s véleményeket ápol. [) Ha azonban már az is méltán meglep bennünket, hogy egy országos fó'törvényszék puszta elvek s vélemények ápolására szab ily súlyos büntetést: csodálkozásunknak alig van határa, midőn ezen veszedelmes elvek s vélemények tanúságául főleg a Wesselényi üdvezletére mondott beszéd említtetik. E beszédet, való igaz, általában demokrat szellem s az alkotmányos szabadság szeretetétől lelkesült ifjú kedély fellengző érzelmei lengik át; de törvénytelen törekvésekről benne egy szó sem fordúl elő; a reformok létesitésére, a nemzeti átalakulás keresztülvitelére csak törvényes eszközök ajánltatnak. „Tudjuk, úgymond az elitélt, e beszédje egy helyén, — tudjuk, miképen alkotmányos polgár kötelessége, békés uton haladni a czél felé; s a báró urat, mint a békés uton haladásnak nagymesterét üdvözöljük, s kezeibe teszszük a becsületszót, az életnél szentebbet, hogy a báró urat szent pályáján meghajthatatlan hűséggel fogjuk követni." E néhány szó elég az elitélt elveinek, gondolkodásmódjának méltánylására. Elvei, lángszelleme az 1795-ben szinte csak demokrat véleményei s elveiért kivégzett Oz Pál rokonává avatták őt2); de végzete amazénál súlyosabb sorsot, több szenvedést mért ki számára. ítélete a hétszemélyes főtörvényszék által helybenhagyatván, Spielbergre, Morvába, vitetett fogságra. Az élénk, s minden más tehetségei felett uralomra jutott képzelődés rajongása itt rövid idő múlva aláásta a felette érzé*) „Principia omni sociali ordini adversa." 2) Szépen énekli róla „A külföld rabja" czimíí költeményében Vachott Sándor: Téged korán és híven nieghata Dicsők valának kebled álmai, Sínlő hazádnak esdi) szózata. Dicsők a bátor homlok gondjai. Fiúi bánat és a hív remény, Hol ifjú ajkad szótól hangozott, Hogy még derül az árva népre fény: Vén is gyönyörrel elnémúla ott. Szilárd hatásra birtanak vala, S föl kell-e tárnom még több bünöS lelked, miként sas, fennen szár- det? nyála. Ez, a mi téged börtönéjbe vet!