Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Második fejezet. Kormánykisérletck a nemzeti irány elfojtására. 35 a magyar érdekeknek, lia nem is épen. túlsúlyt, legalább 1836. oly méltánylatot szerzend, minő azokat a monarchia államkapcsolatában megilletné, de a minővel századok óta vajmi ritkán dicsekedhetett. E szép remények s jámbor óhajtások a múlt országgyűlés folytában végkép elenyésztek. És miként azok, bár jobbára Reviczky hibája nélkül, tünedeznek vala: úgy csökkent az ő hitele is a közvéleményben, mely őt, talán túlságos szigorral, azért is felelőssé tette, hogy a kabinet századok óta hagyományos politikájának irányát megváltoztatni, különben kedvező körülményei közt is, képtelen volt. Inkább megérdemlené a szigorú gáncsot, ha valónak bizonyúlna, miről őt némelyek vádolják, hogy hivatalkodásának kivált végső éveiben, magát a megvesztegettetés csábjaitól is eltántoríttatni engedé; hogy fényűzési hajlamának, — mely őt nagy, egyébiránt a császár által több ízben fedezett adósságokba is ragadta, — kielégithetése végett, hatalmát, befolyását áruba is bocsátotta, s tőle vagy általa czím, méltóság, hivatal, végre minden silány pénzen volt volna megszerezhető. Mennyi igaz e vádban, nem vagyunk képesek megmondani: annyi való, hogy ő szegényen, sőt némi adósságokkal terhelve költözött el Bécsből a florenczi udvarhoz, melynél császári követté neveztetett ki. A kormány azon hangulata, mely az országgyűlés vé- Pálffy Fidél fó'kanczellár. gén nyilatkozék, nem ébreszthetett ugyan vérmes reményeket az iránt, hogy a megürült méltóság egy szabadelvű, az országban népszerű egyéniséggel töltessék be; de mégis mindenkit meglepett gróf Pálffy Fidélnek főkanczellárrá kineveztetése. A közönség eddigelé nem sokat s annál alig is egyebet tudott felőle, hogy mint királyi tanácsos, 1828 óta tárnokmester, közhivatalban szolgált, s a lefolyt országgyűlés alatt egyike volt az ó-rendszer legtúlzóbb pártolóinak. Mi róla e felett köztudomásra jutott, az sem vala olynemű hogy kineveztetése megelégedést ébreszthetett volna. O sem kitűnőbb talentumokkal nem volt felruházva, sem •ó*