Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

33 MÁSODIK FEJEZET. A kormány kísérletei a szabadelvű nemzeti irány elfojtására s ellensúlyozására. z országgyűlés berekesztése után a nemzet ismét me. lijabb megpróbáltatásnak ment elejébe. A szdbad szellem s a nemzeti alkotmányos jogoknak rendíthetlen visszakövetelése, mely mind az erdélyi mind a pozsonyi országgyűlésen oly merész hangon nyilatkozott, a kormányt újabban is reactionárius, ellenhatási kísérletekre ingerelte. A kormány most annál nagyobb kedvet érez vala erre, mert máinem álla, miként 1825 előtt, egészen elszigetelve: a főrendek nagyobb része, mely, a nagy nemzeti többséggel ellentétben, a kiváltságokat fenyegető reformoktól iszonyodék, hűséges szövetségesévé szegődött. A kormány tehát, melynek élén Lajos főherczeg és Metternich államkanczellár áll vala, kik a birodalom politikáját a beteges Ferdinánd alatt kényök-kedvök szerint igazgatták, ismét szigorú eszközök foganatba vétele által szándékoztak megfélemlíteni a nemzetet, elfojtani annak mind közönségesebbé lett szabad szellemét. De, említsük meg eleve is, e szellem máiannyira megerősödött, a közügyek iránti érdekeltség, a gyökeres átalakúlás vágya a nemzet nagy tömegét máiannyira áthatotta, hogy a kíméletlen kormányszabályok csak az áldozatok számát szaporíthatták; de az egyszer HorváthM., 25 év Magyarország tőrt.-bői. II. 3