Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Ötödik könyv: Reformi s nemzetiségi harczok 1840--1843 között

Negyedik fejezet. Az 1843/4-ki országgyűlés. A remények meghiúsulása. 389 azáltal most sem kevesebb buzgalommal gyámolította szónoklata s tekintélye által. A conservativ párt soraiban, vagy inkább azok élén, hiányzott a korán elhunyt Dessewffy Aurél. Helyét, a tanácskozások s határzatok vezetésében gróf A p p o n y i György foglalta el. Apponyi mindenben azon elveket s irányt követte ugyan, melyeket Dessewffy tűzött volt ki pártjának; de ennek geniális felsőbbségét sem ő, sem azon egypár fiatal mágnás, kik e pártban feltűnni kezdettek, Szécsen Antal, Zichy Ferencz és Cziráky János grófok, bár mind a hárman szép készülettel s jeles szónoklati tehetséggel birtak, nem volt képes kipótolni. A párt, sőt az egész tábla legnagyobb szónoka most is a lángeszű csanádi püspök, Lonovics József, volt; a kapcsot pedig a párt és a bécsi kormány között megint a mérsékelt elvű, széles tudományú Mednyánszky Alajos, kamaraelnök képezte. Kopácsy József, érsekprimás és Majláth Gryörgy, országbiró, ritkábban, de mindig hatással szólottak. Az elnöki széket még mindig József fó'herczeg, az ország félszázados nádora foglalta el. Ez volt az utolsó országgyűlés, melyet ő vezérlett. A páratlan ügyességet s tapintatot, melylyel országgyűléseinket e félszázadon keresztül vezérletté, magas kora s egészségének mindinkább hanyatló ereje, ugy látszék, semmiben sem gyöngítette. Azon hajlamnak, melyet a nemzeti haladás ügyének gyámolításában néhány év óta, néha még a bécsi kormány törekvései ellenében is mutatott, ezen gyűlés folytán még világosabb bizonyítványait adta, mint bár mikor az előtt. Ugy látszott, mintha közeledni érzette volna már élete s tiszti pályája végét, s annak utolsó szakában arra törekednék, hogy nevének maradandó népszerűséget biztosítson a nemzet emlékezetében; egyszersmind pedig idősb fiának, István herczegnek is megkönnyítse maga után a nádorságra jutást. Az udvar, ugy látszék, nem szándékozott József családjában, melynek népszerűségét ferde szemmel nézte, örökössé tenni a nádori