Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Első fejezet. Az 1832/G-ki országgyűlés második fele. 27 a kormány, mely magát szelídnek, atyainak szereti nevezni, 183fimely eme szép szavakat választá jelmondatául: Justitia fundamentum Regnorum, és Recta tueri, e kormány háromszáz év óta semmit sem tett a nép kifejtésére. És midőn azt mi akarjuk megkísérteni: azt mondja nekünk legkegyelmesebben: ne törjük mi azon fejünket, majd fog ő maga intézkedni .... Épen holnap, midőn ezen országgyűlésen utoljára gyülekezünk össze, épen holnap áll a napi evangéliumban: „Elmegyek ahhoz, a ki engem küldött; és ti menjetek, hirdessétek az isten igéjét napkelettől napnyugotig!" Menjünk tehát mi is hirdetni az igét ama keserű érzelmekkel, melyeket keblünkben viszünk magunkkal." A rendek ezen elkeseredésének az országgyűlés végső A köz elkeseredés egytíb napjaiban még egyéb okai is voltak a népnevelési törvényja- okai. vaslat visszavettetésén kivűl. A kormány, mely szokása szerint csak az adó megajánlása után adta ki válaszait a legtöbb tárgyra nézve, a nemzet legméltányosabb kivánatainak sem felelt meg. Az utolsó napokban egymást érte a sok királyi leirat, melyek nemcsak a legtöbb sérelmek s kivánatokra, hanem számos más tárgyakra s czélszerű törvényjavaslatokra nézve is tagadó választ foglaltak magokban. Midőn e királyi leiratok felolvastattak, azoknak tárgyai, tárgyai egyszersmind oly régóta a nemzeti sóvárgásnak s reményeknek, egyenként idézték fel a rendek lelkében emlékezetét azon negyedfél, munka-, fáradalom- s kitűrésteljes éveknek, melyek kezdetén a haza boldogságának előmozdítására oly szent buzgalom hevítette, annyi remény kecsegtette kebleiket. És most műveik romjain, a meghiúsult remények levertségével kellé tapasztalniok, a hosszú idő sok fáradalmainak mily igen kevés gyümölcseit érlelte meg a kormány a nemzet számára! S mi az aggodalmakat öregbíté : a szellem, melyet a kormány az országgyűlésnek, kivált második felében, nyilvánított, olynemű vala, mely a jövőre sem kecsegteté jobb remény nyel a reformi pártot. Egy végetlen, kétes harczot, örökös küzdelmet látott ez