Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)
Ötödik könyv: Reformi s nemzetiségi harczok 1840--1843 között
214 Ötödik könyv. Eeformi s nemzetiségi harczok 1840—1843 között. Eötvös József. Kemény Zsigmond. fölött még azon tagadhatatlan eredménye is lön, hogy a nemzetet a történelem olvasására serkentette. Még közvetlenebbül hatott a közéletre egy pár irányregényével, különösen a „Falu jegyzőjével" és „Dózsa pórlázadásával" Eötvös, kinek nevét már a „Karthausi" czímű geniális műve nagy népszerűségre emelte az olvasó közönségben. A pórháborút tárgyaló regény, mely az urai által zsarolt, elnyomott parasztság vérengző lázadásának oly borzasztóan érdekes rajzát adja, a történelmi valóság szembetünőségével hirdeti a néposztályok jogviszonyaiban szükséges reformokat; melyek szerint a parasztságot szolgai állapotából fölemelni, birtok- és személyes polgárjogokkal felruházni, a közjóllét s magok a kiváltságos osztályok érdekében már az 1832-ki országgyűlés is buzgóan, de csak fél sükerrel, ügyekezett. A Falu jegyzője viszont a felelős kormányrendszer s központosított igazgatás előnyeinek kimutatása végett, a megyei igazgatás rendszerének gyöngéit, hiányait egy megható eseménylánczolatban vezeti az olvasó szemei elébe. Ilyféle rajzoknak csak a szélsőségek ellentétei adhatván fokozott hatást, maga a mű czélja igényié, hogy a megyei igazgatás gyöngéi mennél élesebben sújtassanak; miért a rajz több helyt túlzásba is átcsap. De mind e mellett a regénynek igen nagy hatása volt a közvéleménv módosulására Sokan, bár különben gáncsolták is őt, mint egykor Hiteléért Széchenyit, hogy a közélet gyöngéit s hibáit oly kiméletlenűl felleplezi; de kigyógyultak az ősi megyeigazgatás rendszerének bálványozásából s hajlandókká lőnek megbarátkozni az igazgatási centralisatióval, mely nemcsak egy erős kormánynak, hanem, bizonyos mértékben, az egyébiránt közönségesen óhajtott felelős miniszteri kormánynak is szükséges feltétele. Különböző ezekétől Kemény Zsigmond regényeinek jelleme. Mint őt Gyulai Pál igen helyesen jellemzi: „ő mindig lélektani feladattal küzd. Jellemeiben az embereknek csak gyengeségeit ismerjük ; kétkedni tanít; kérlel-