Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Ötödik könyv: Reformi s nemzetiségi harczok 1840--1843 között

214 Ötödik könyv. Eeformi s nemzetiségi harczok 1840—1843 között. Eötvös Jó­zsef. Kemény Zsigmond. fölött még azon tagadhatatlan eredménye is lön, hogy a nemzetet a történelem olvasására serkentette. Még közvetlenebbül hatott a közéletre egy pár irány­regényével, különösen a „Falu jegyzőjével" és „Dózsa pór­lázadásával" Eötvös, kinek nevét már a „Karthausi" czímű geniális műve nagy népszerűségre emelte az olvasó közön­ségben. A pórháborút tárgyaló regény, mely az urai által zsarolt, elnyomott parasztság vérengző lázadásának oly bor­zasztóan érdekes rajzát adja, a történelmi valóság szembe­tünőségével hirdeti a néposztályok jogviszonyaiban szüksé­ges reformokat; melyek szerint a parasztságot szolgai álla­potából fölemelni, birtok- és személyes polgárjogokkal felruházni, a közjóllét s magok a kiváltságos osztályok ér­dekében már az 1832-ki országgyűlés is buzgóan, de csak fél sükerrel, ügyekezett. A Falu jegyzője viszont a fe­lelős kormányrendszer s központosított igazgatás előnyeinek kimutatása végett, a megyei igazgatás rendszerének gyön­géit, hiányait egy megható eseménylánczolatban vezeti az olvasó szemei elébe. Ilyféle rajzoknak csak a szélsőségek ellentétei adhatván fokozott hatást, maga a mű czélja igényié, hogy a megyei igazgatás gyöngéi mennél éleseb­ben sújtassanak; miért a rajz több helyt túlzásba is átcsap. De mind e mellett a regénynek igen nagy hatása volt a közvéleménv módosulására Sokan, bár különben gáncsolták is őt, mint egykor Hiteléért Széchenyit, hogy a közélet gyöngéit s hibáit oly kiméletlenűl felleplezi; de kigyógyul­tak az ősi megyeigazgatás rendszerének bálványozásából s hajlandókká lőnek megbarátkozni az igazgatási centralisa­tióval, mely nemcsak egy erős kormánynak, hanem, bizo­nyos mértékben, az egyébiránt közönségesen óhajtott fele­lős miniszteri kormánynak is szükséges feltétele. Különböző ezekétől Kemény Zsigmond regényei­nek jelleme. Mint őt Gyulai Pál igen helyesen jellemzi: „ő mindig lélektani feladattal küzd. Jellemeiben az embe­reknek csak gyengeségeit ismerjük ; kétkedni tanít; kérlel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom