Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Harmadik fejezel. Kibékülés az 1839/40-ki országgyűlésen. 181 törvényesen nem folytathatták volna az országgyűlést. De a káptalanok nem mertek ily fontos ügyben a magok be­látása szerint cselekedni; s mielőtt a városok követeinek válaszolnának, két tagot küldtek kebelökbó'l Bécsbe, meg­tudni a kormány véleményét. Az úrbéri törvények, örök­váltság és szabad szólás miatt már különben is nagy lévén az országban az ingerültség, a kormány nem volt hajlandó azt újabb zavarokkal öregbíteni: türelemre inté tehát a káptalanok követeit, azzal biztatván őket, hogy a következő országgyűlésen különben is szándéka gondoskodni a sza­vazati jog szabályozásáról. A káptalanok követei ennek kö­vetkeztében nem járultak a városi követek elhatározásához; s ugy aztán ezek sem látták tanácsosnak, megtenni a ma­kacs lépést, mely a káptalanok követeinek részvéte nélkül nem igért eredményt, s magok is a következő országgyű­lésre halaszták az orvoslatot. A jelen országgyűlésen tehát, mint mondók, ismét nagy hévvel megújultak e tárgy felett a vitatkozások. A városi követek most is a városok hatóságainak rendezésé­től függetlenül kivánták helyreállíttatni régi törvényes sza­vazatukat. De a rendek mindig csak azt válaszolták, hogy a törvényhozásbani részesülés joga nem a városi hatósá­goknak, hanem a polgárok közönségének adatott meg tör­vényeink által: míg tehát a városok akként nem rendez­tetnek, hogy követeik ne egyedül a hatóság által, mint most történik, hanem a polgárok összessége által választas­sanak s utasíttassanak, mind addig a fenálló gyakorlattól el nem állhatnak. A városi követek közt e miatt mind na­gyobb lett az ingerültség. Minden alkalmat megragadtak keserű panaszaik előadására, s bár mi tárgy forgott is sző­nyegen, mihelyt szóhoz juthattak, azonnal és örökösen csak sérelmeikről szónokoltak; a fenforgó tárgyakban pedig sza­vazni sem'akartak, míg egyenként nem szavazhatnak. Ezen ingerültség, mely a legfontosabb ügyek tái-gyalását is mind­untalan megzavará, nem ritkán megakasztá, végül arra

Next

/
Oldalképek
Tartalom