Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)
Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben
Harmadik fejezet. Kibékülés az 1839/40-ki országgyűlésen. 179 csak nem hasznos, de mind az alkotmány mind a nemzetiség tekintetében veszélyes lett volna a városoknak, melyek a megyékkel majdnem egyenlő számban voltak, több vagy épen egyenkénti szavazatot adni. A városi követek ugyanis nem, mint eredetileg vala, az összes polgárságtól —, hanem, az idők folytában támadt és szabálylyá lett visszaélés szerint, az igen csekély számú, legtöbb helyt százra sem menő, úgynevezett választott polgárság s a városi tanács által választattak ennek kebeléből. Minthogy pedig e városi igazgató testületek is szinte csak önmagok egészítették ki magokat, s választásukba az összes polgárságnak semmi befolyása sem volt: az ugy nevezett városi követek koránt sem képviselték a polgárság érdekeit. Mert ezen igazgató testületek, melyek a követi utasítást is a polgárság befolyása nélkül készítették, oly annyira függésben álltak a királyi helytartótanácstól s a kamarától: miszerint mindenben kénytelenek lévén ezek parancsait teljesíteni, követeik véleményszabadságát is kivétel nélkül a kormány érdekei szerint korlátolták. Ezen abnormis állapotok megszűntetése végett már az 1825-ki országgyűlés nevezett ki egy országos bizottmányt, mely a városok rendezésének munkálatát előkészítené. E munkálat a többiekkel együtt már az 1832-ki országgyűlésre ki volt tűzve tanácskozás tárgyául; de, miként láttuk, a kormánynak akkor minden czélszerű reformot ellenző reactiója következtében, a többi rendszeres munkálatokkal együtt tárgyalatlanúl maradt. A városi követek az 1832/6-ki országgyűlésen, egyenkénti szavazati joguk helyreállítását, hatóságaik bizonytalan időre halasztott rendezésétől felfüggesztve látni nem akarván, azt gyakran nagy hévvel követelték. De minthogy a rendek a szavazatok kérdésébe külön beereszkedni egyátaljában nem akartak; a városok rendezésének munkálatát pedig tárgyalni nem lehetett: felszólalásukat süker nem követte. A városok között az egyetlen Késmárk tanácsa s választott polgársága 12*
