Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Első fejezet. Az 1832/G-ki országgyűlés második fele. 7 királyok czím- és névsorában semmi változás nem történt akkor, midőn Ferencz 1804-ben az osztrák császári czímet felvette, s azontúl magát, bár e néven mint német birodalmi császár II-dik volt, I. Ferencznek neveztette, magából azon oklevélből is világosan kitűnik, melyet az említett évben, ausztriai császársága tárgyában kibocsátott. Miként annak helyén elmondottuk, ezen okmányban Ferencz maga világosan kijelenti, hogy sem addigi viszonyait Magyarország iránt, melyek a pragmatica sanctio czím alatt ismert viszonylagos, és azért a nemzet megegyezte nélkül nem is módosítható szerződésen alapúinak, megváltoztatni, sem Magyarországot az ausztriai császárság tartományává tenni, s ekként önállóságában megcsorbítani egyátaljában nem szándékozik. Magyarországon Ferencz név alatt ő lévén az első király, azon czímváltoztatás, mely, szerint magát azután mint császár is I-sőnek nevezte, a magyar királyi czímmel nem jött összeütközésbe. Másként állott a dolog Ferdinándra nézve, kit, a mondottak szerint, bár mint osztrák császárt az I-ső, de mint magyar királyt az V-dik Ferdinánd czím illetett meg. Megváltoztatni e czímet, és Ferdinándot, mint magyar királyt is, e néven I-sőnek czímezni, annyi volt volna az ország részéről, mint elismerni, hogy az új osztrák császárságba Magyarország is beolvasztatott, annak tartományává lett, nemzeti függetlenségét s önállóságát elvesztette. Mennél világosabban folyt az előzményekből ezen következtetés, és mennél kétségtelenebb volt a nemzeti függetlenségjoga, s e tekintetben magának az osztrák császárságot megalapító okmánynak értelme: annál felötlőbb volt, hogy a főrendek többsége az „V-dik Ferdinánd" czímen mégis felakadt, s kétségkívül a Bécsből vett utasítás szerint, makacsúl kívánja, hogy a királyt a rendek is egyszerűen ,,I Ferdinándnak" czímezzék. Alig is lehetne ezt megfejteni, ha nem tudnók, hogy a főrendek, a demokratiától s a kiváltságaikat fenyegető reformoktól félvén, azok meggátlása végett szorosabban a kormányhoz szövetkeztek, készek azt