Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Harmadik fejezet. Kibékülés az 1839/40-ki országgyűlésen. 159 gyalás alá került, a főrendi ellenzék mindent elkövetett, hogy a záradéknak e végromját megmentse, s a többséget a felirat elfogadására s felterjesztésére hajlítsa. De ez sem­mit sem kételkedék már, hogy az oly gyönge lábon álló ügy megdöntésére még csak egy lépés kívántatik a kor­mány részéről: engedni tehát most sem valának hajlandók. E lépés nem sokára meg is történt. A nádor a tapasztalt nehézségek után sem szűnt meg Bécsben közbenjárni az am­nestiáért. Erélyesen pártolák őt ebben Majláth országbíró, Des­sewffy Aurél és Jósika Samu is. Dessewffytől sarkalva végre Metternich is hajólt Wesselényi és Lovassymegkegyelmezésére; de Kossuth amnestiáját Czirákyval és Somsichcsal együtt ő is ellenzé. A kormány azonban, mielőtt ezt hivatalosan tudatná, biztos akart lenni a maga czélja iránt. Hogy tehát a rendeket a szólásszabadság ügyében megnyugtassa , s ekkép eddigi makacs ellenzésöket megszűntesse, márcz. 24-én egy leira­tot intézett az országgyűléshez, melylyel a király, a hosszú vitatásokba mintegy közbeszólva, a felírást megelőzte, s a szólás törvényes szabadságának sértetlen fentartását igérte. Megismerte a király azt is, hogy a szólásszabadságot az ősi alkotmány is biztosítja; nem különben, hogy azt, ki a tör­vényszabta korlátokon túllép, a törvény rendes útján kell feleletre vonni; a birói hatalom törvényes függetlenségét pedig ugy felülről mint alúlról kérdés alá sem lehet venni. A főherczeg-nádor e leiratot vévén azonnal magához hívatá Deák Ferenczet, s érzékenyen előadván neki a maga országos szolgálatait hosszú nyilvános pályáján, buzgón kéré őt, bírná arra a rendeket, hogy a még fenálló záradéktól is elállva, feltétel nélkül terjesztenék fel a be­végzett tárgyakat. Tudatá vele egyszersmind, hogy a kor­mány kész szabadon bocsátani a foglyok közöl Wesselényit és Lovassyt, Kossuthra nézve azonban fentartani kívánja az ítéletet. Deák azonban válaszolá, hogy az ellenzék csak ő fensége azon biztatására bocsátkozott az újonczok tár­gyalásába, hogy a foglyok kivétel nélkül szabadon bocsát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom