Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Harmadik fejezet. Kibékülés az 1839/40-ki országgyűlésen. 157 dóriatok nem is maradtak mindenütt sükeretlenek. Több megye, attól tartván, hogy az országgyűlés különben egészen eredménytelenné válik, többé kevesbbé módosította eredeti utasítását. Es így történt, hogy a rendi táblának ama záradéka, mely az országgyűlés elején akként vala felállítva, hogy a rendek e sérelem tényleges orvoslatáig más tárgyról még csak tanácskozni sem fognak, idő haladtával több ízben változást szenvedett, s a pótlék-utasítások által mind szűkebb korlátok közé szoríttatott. Eleinte csak oly egyes tárgyakat vettek ki a rendek e záradék alól, melyeknek e gyűlésen bevégzését a nemzet közkívánatával egyezőnek tudták. Majd beereszkedtek a királyi előadásokba is, de nem oly rendben, mint előterjesztettek; hanem a Dunaszabályozásra vonatkozó harmadik pontot vették tárgyalásba, ugy mindazáltal, hogy a főrendekhez a sérelem orvoslata előtt ez se küldessék át. Utóbb még összébb szorítva a záradékot, azt határozták, hogy a bevégzett tárgyak tanácskozás végett áttétessenek ugyan a főrendekhez; de a királyhoz ne terjesztessenek fel sanctio végett. Mennél tovább folyt a két tábla közt a vitatkozás, annál nagyobb reménye támadt ilyképen a kormánynak, hogy a többség végre a rendeknél is megbukik. Ezt várta, erre számított a conservativ párt is a főrendeknél. Hasztalan kiáltott fel egy beszédében Batthyáni Lajos: „Neveink becsületére kérem és szólítom fel a főrendeket, ne speculáljunk mi a végre bekövetkezhető elbágyadására a törvényhozás egyik részének, azon résznek, mely e kérdésben már két országgyűlésen keresztül tartóztatja vissza diplomatikai öngyilkolásunkat, a mostani ivadék gyalázatát s a jövő kor átkát. Örüljünk inkább ezen ellenszegülésnek: ennek sikerűit oly sokáig feltartóztatni ama csapásokat, melyeket a mi elámitásunk vezetett... Ne vágyakodjunk tovább oly győzedelem után, melyet nekünk e tárgyban, mint a főrendek is jól tudják, most már csak egy igen ocsmány szó szerezhet meg; és ne ismételjük azon gonosz imádságunkat,