Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Harmadik fejezet. Kibékülés az 1839/40-ki országgyűlésen. 145 is hasztalan ügyekeztek a rendek felterjeszteni a királyhoz: 1839. a főrendek számos üzenetváltások után sem egyeztek meg a rendek felirati javaslatában; s így a kerületi napló nem is létesült az országgyűlés alatt. Szerencsésebbek voltak a rendek ama követelésükben, A főrendi nn • napló. hogy a főrendi tábla köztanácskozásairól is vezettessék nyilvános napló. A felszólítást, melyet ez iránt a főrendekhez intéztek vala, az ellenzékieken kivűl DessewfFy Aurél, Lonovics József püspök s több conservativek is pártolták. A fiatal conservativ pártiak, értelmiségük s ékesszólásuk tudatában általán véve óhajtják vala, hogy szellemi tehetségeik, erkölcsi súlyok nyomai mennél nagyobb nyilvánosságra jussanak. A főherczeg nádor azonban egyátaljában nem volt pártolója a naplónak, mely elnöki eljárását tetemesen megnehezítendő s korlátolandó vala. Az eddigi szokás szerint, melytől, mint fentebb megjegyzők, csak kétszer — a valláskérdés és a pesti állandó híd tárgyában — tért el a múlt országgyűlés alatt, ő nem számítá, hanem, az ország zászlós hivatalnokainak s a megyék főispánjainak nyilatkozatai szerint, mérlegeié a szavazatokat. Mivel pedig e szokást, a napló által előidézendő nyilvánosság mellett folytatnia többé nem lehetett, s kénytelennek látá magát, — ha csak féltékenyen őrzött népszerűségét koczkáztatni nem akarja, a szavazatokat ezentúl minden kérdésnél számítani: alattomban minden módon ellenzé a napló létrejöttét. De végre az, Batthyáni Lajos erőteljes felszólalása következtében, a diéta vége felé valahára mégis életbe lépett. A pesti sérelem elintézésében csak azért volt engedé- A szóiásszakeny a rendi ellenzék, hogy a szólásszabadság s e miatt dése elitéltek vagy perbe fogottak ügyében annál biztosabban czélt érhessen. A szólásszabadság jogának teljes kivívására azon meggyőződés ösztönzé az ellenzéket, hogy e jog szabad gyakorlata múlhatatlan feltétele szintúgy az alkotmányos szabadságnak, mint a nemzeti kifejlődés és haladás ügyének; s mind addig sem a nemzet politikai függetlenHorváth M., 25 év Magyarország tört.-ből. II. 10