Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)
Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben
ij Hányadik fejezet. Kibékülés az 1839/40-ki országgyűlésen^ 143 kir. személynök, azt ostromolva, egyebek közt mondaná, mo. hogy azt azért is mellőztetni kívánja, mivel belevág a számos törvények által ismert előleges censurába : egész vihar támadt a rendek házában. Többek közt Klauzál Gábor, Csongrád megyei követ, egy szintoly heves, mint alapos rögtönzésben megmutatván, hogy a most divatozó censurának a törvényekben semmi nyoma, — s annál fogva e jogot a nemzet magának tartotta fel —: az elnök amaz állítása ellen, mintha a censura törvényes volna, ünnepélyesen tiltakozik, s óvását a jegyzőkönyvbe is felvétetni kivánja. Feláll erre az egész ellenzéki többség, s egy hangos „Mindnyájan!" felkiáltással Klauzál óvását a ház végzésévé emeli. Hasztalan erőlködik aztán az elnök érvényt szerezni a maga állításának; hasztalan ösztönzi a, conservativ pártiakat is a maga támogatására : mindössze is csak két követ szollal fel a censura védelmére; a többiek valamennyien az óvást pártolják, s az üzenetet is átküldetni határozzák a főrendekhez. A főrendek azonban, a nyilvánosságnak nem barátai, az üzenetben foglalt szerény kivánatot is ellenzették. Voltak köztök is többen, kik a személynök példája után, nem kételkedtek állítani, hogy a kormány, bár az iránt törvény nem rendelkezik, a megelőző censurát teljes joggal gyakorolja; sőt a szabad sajtó elvét általában is megtámadták. Ennek következtében, bár csak mellékesen, mind a két házban heves vitatások fejlettek ki a sajtó átalános szabadságának kérdésében. A főrendeknél azok ellenében, kik a censurát jogosan létezőnek állítani nem átallák, Batthyáni Lajos, — miután alaposan megmutatta, hogy mind azon jogok, melyek a kormánynak törvény által át nem adattak, alkotmányszerűleg a nemzet sajátjai maradtak, melyeknek gyakorlatában tehát ezt jogosan nem is lehet korlátolni, — azon kérdést intézte a censura bajnokaihoz : „vájjon nem szégyenlenek-e a censura paizsa alá vonulva, oly menedékhez folyamodni, mely a védelmet honfitársaik legnagyobb
