Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

122 Negyedik könyv. V. Ferdinánd első konnányévei. 1839- tetett, miután Wesselényi, a főrendi ellenzékiek eddigi vezetője, mint magát nevezni szokta, politikai hallottá lön; Széchenyi pedig a pártvezéri szerepet elfogadni nem akarta, s helyzetében el sem fogadhatta, — vezér hiánya miatt végbe nem mehetvén, a gyűlés idejére halasztatott. A nagy fontosság tekinteténél fogva azonban, melyet e diétának mindenki egyelőre is tulajdonított, oly nagy számmal jelentek meg a regalisták, kik vagy már régiebb időtől kezdve, vagy a kormánynak a lefolyt években követett törvénysértő rendszere következtében hajlottak az ellenzékhez, mint eddigelé soha sem. Ezek közt számos fiatal mágnások találtattak, kik először hivattak s jelentek meg gyakorolniok az őket születésüknél fogva illető törvényhozási jogot. Jelen voltak egyebek közt: Batthyáni Lajos és Kázmér, Teleki László, Pálffy József, Eszterházy»József és Mihály, Andrássy Károly, Erdődy Sándor, Károlyi György, Odescalchi Ágost, Eötvös József, Zichy Ottó s többen mások. Egyénisége tekintetében mind ezek közt legkitűnőbb Gróf volt Batthyáni Laios, ki azon elhatározott szándékkal Batthyáni _ J J 7 Lajos. jelent meg e gyűlésre, hogy elvbarátait egy szilárd főrendi ellenzékké egyesítse, s a pártot szervezze. E nagy feladat megoldására alig vállalkozhatott volna alkalmasabb egyéniség: ő azon tulajdonok legtöbbjeivel el volt látva, melyek egy pártvezérben megkívántatnak. E nevezetes államférfiúval utóbb, midőn oly nagy befolyást leszen gyakorlandó a haza történelmére, sokkal többször találkozandunk, mintsem hogy már itt szükséges volna kimerítőbben rajzolni jelleme tulajdonságait. A különféle helyzetek, melyekben működött, a változatos szerep, melyet eljátszott, utóbb magokban az általa végrehajtott cselekvényekben jobb alkalmat nyujtand teljesebben megismerkednünk gazdag jelleme külön oldalaival. Szorítkozzunk tehát most egyénisége körvonalaira s azon tulajdonságaira, melyek benne, mint ellenzéki főrendűben s pártvezérben előtűnnek.