Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 79 Aztán széttekintve az elkorcsúlt nemzedéken, hazafias fájdalommal s keserűséggel kiált fel: Vándor, állj meg! Korcs volt anyja vére. Más faj állt a kihunyt helyére, Gyönge fővel, romlott, szívtelen; A dicső nép, mely tanúit izzadni S izzadás közt hősi bért aratni, Névben él csak, többé nincs jelen. Ódájában, melyet „A szabadság istenasszonyához" intéze, még átokra is fakad nyelve, midőn a szolgalelkűeket ostorozza1). De messze tévednénk czélunktól, ha idézni akarnók mind azon költeményeket, melyekkel e korban Kölcsey, s a kevéssel utóbb fellépett költőink erőteljes, ifjú serege, melyben Vörösmarty Mihály, Czuczor Grer- cznczoi gely és Bajza József hamar fő nagyságokként tűntek Baizavala ki a többiek közöl, — a hazafiság, nemzetiség és szabadság érzelmeit ébreszteni, fejleszteni, tetterőre emelni ügyekeznek vala. Czuczor és Vörösmarty, e tekintetben, lyrai költeményeiken kivűl még az eposzszal is nagy hatást gyakorlának az olvasó közönségre. A hőskölteményt, mely, minthogy már természeténél fogva is legtöbb tárgyilagos nemzetiséget foglalhat magában, e czélra különösen alkalmas volt, e két nagy költőnk épen ez időben emelte irodalmunkban fénypontjára. Vörösmarty „Zalánfutása", „Cserhalma" és „Egerje", Czuczor „Augsburgi ütközete" s még inkább „Aradi gyűlése", oly szellemi teremtmények, melyek nemcsak a magyar közönséget felvillanyozták, hanem bár*) Járom a gyáván! ki remegve futja Fenn dicsőséged ragyogó világát, S megszokott rabság kezein tudatlan Csörgeti lánczát. Átok a gyáván! ki nevedre borzad, Mert gyakor szélvész kavarog fölötted, Mert halálhörgés diadalmi pályád Mennyei bére.