Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)
Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok
Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 77 jövendő nemzeti felvirúlásnak. A hevesség miatt, melylyel a nyelvharczot, kivált a „Mondolatra" Szemere Pál barátjával együtt irt „Feleletben" folytatá; s a szigor miatt, melylyel, mint széptani műítész az irodalom némely kedveltebb embereit s azok műveit, például a népszerű Csokonait bírálá, — a közönség több ideig nem tanúsítá irányában azon előszeretetet s kitüntetést, melyet fényes tehetségei s műveinek belbecse különben méltán igényelhetnek vala. Utóbb azonban gyönyörű költeményei, lyrája, balládái és románczai, mely nemet ő kezdé legelébb mívelni költészetünkben, s melyekben a phantasia kedvessége, az érzelem tüze s az édes hang elbájolják az olvasót, — kedvenczévé tették őt a közönségnek. Az irodalomtörténet tiszte, művei összeségében méltánylani a nagy költőt. Mi itt őt külön szempontunkból tekintve, csak ama kitűnően nemzeties színezetet, ama hazafiúságra ragadó, honszerelemre gyújtó, mély érzelmet veszszük szemügyre, mely költészetén elömlik, s néhány dalában és balládájában oly magas lelkesedésben lángol, minőben előtte csak Berzsenyit, utána költőink legnagyobbikát, Vörösmarty Mihályt észleljük. Mily mély érzelemből fakad, mily szenvedélyes honszerelemtó'l áradoz, például, „A Rákos Nymphájához" czímű dala, melyben párvonalt húz keblének két szerelme, a hon és leány, között! l) Es mit mondjunk a „Hymnuszról", melyből a haza 1) Kettő szerelnie keblemnek Egy hon e's egy leány: Azt ve'rző szívvel, ezt epedve, Azt lángolón, ezt mosolygva Tekintve'n ölelem. De büszke lesz szívem s dobog S öne'rze's száll ki homlokomra Ha ke'peik lengenek fele'm. Kegygyei teljes, de búsan Tűnik fel ke'ped, ó hon! Mint Kóma Caesar álmain, Ó szent, ó szent! De fájdalomnak e'rzete. Mely rólad sugárzik reám! — De te mosolygva jösz Ó lyány, mint május reggele'n Az újjá szült nap ragyog. Es kebleden Mint olvad el a bú, Es kebleden Mvűl Mint nincs öröm! — Ó hon, ha egy pillantatig Sze'toszlik felleged S vígan mosolygasz :
