Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Előszó az első kiadáshoz

VI Előszó az első kiadáshoz. s már a 18-dik kiadásban megjelent s ezer meg ezer példányokban forgó kézi könyvben*) olvasod: „A nemesség (Magyarországban) roppant kiváltságokkal bir; . . . . de a parasztok agyonnyomatnak a robotok által, és körűlbelől oly bánásmódot tapasztalnak, mint a rabszolgák ... A nyelven, melyet Magyarországban beszélnek, nagyon meglátszik az elemek különfélesége, melyekből e nép képeztetett; az uralkodó nyelv a latin; az a tudós és irott nyelv is . . Nem fogsz-e hasonló fájdalommal felsóhajtani, midőn idegen társalgód csodálkozását fejezi ki, hogy miért nem fogadja Magyarország hálásan az alkotmányt, melyet a nagylelkű császár octroyrozott népeinek; miért vonakodik a képviselettel megajándékozott ausztriai népekkel közösen, parlamenti uton, intézni a maga ügyeit, s inkább szenved egy önkényszabta ideiglen alatt, mintsem képviselőit a Reichsrathba küldené? stb. Es csak azért bocsátasz meg neki, mert nem tudja, mennyivel becsesebbek, szabadabbak, egyéniségével egyezőbbek azon intézmények, melyek az ősöktől századok folytában lerakott alapon a múlt évtizedek alatt kifejtettek, melyekkel együtt növekedett férfi korára nemzeted, s melyektől megfosztatnia körűlbelől egy neki a nemzeti halállal. Társalgód érti Irland óhajtásait, érti Velencze sóhajait, érti a lengyelek hősies küzdelmeit s önfeláldozását; de nem érti a te nemzeted nyögdeléseit, sóvárgásait; mert nem ismeri történelmét a múlt évtizedekben. E kettős szükséget akarja kielégíteni ezen könyv. És bensőleg meg vagyok győződve, hogy az erre for') Dictionnaire Universel d'Histoire et de Géographie. Par M. N. Bouillet. Hongrie czikkely.