Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 65 szegénység sanyarúságai által gyötretve, - soha nem lankadó kedvvel, nem ernyedő buzgalommal folytatta irodalmi munkásságát. Másfél év múlva már hét kötetnyi egyveleg munka áll vala készen sajtó alá, melyek által a nyelvújí- Nyeivújitá tás nagy eszméjét gyakorlatilag megfejtve, az új Ízlésnek, új szellemnek, s egy nemes, választékos, szabatos irodalmi nyelvnek kész példányait akará nemzetének elejébe terjeszteni. De a magyar írónak akkor még nem volt olvasó közönsége; kiadó sem akadt tehát a nagy gonddal készült munkákra , s hogy velők nemzetét megajándékozhassa, önmagának kellett áldoznia különben is szűk vagyonából. De a nagy czél előtt még ettől sem rettent vissza a hő keblű hazafi. Az írói nyelvet, Báróczy óta, már a múlt század végén új szavakkal és szólásformákkal kezdik vala némelyek gazdagítani, csinosbítani s elkülöníteni a nép nyelvétől. Mivel azonban az újítók nagyobb része a nyelv szellemének kellő ismerete s tanúlmányozása nélkül, szertelenül fogott a munkához, a törekvés majdnem átalános ellenzést idézett elő. A debreczeni, úgynevezett népies, iskola nagy zajt ütött a „nyelvrontók" ellen; s vele együtt sokan inkább megszokott csíntalan, lapos népiességében kívánták hagyatni a nyelvet, mint kiforgatva látni sajátságos geniusából; és, mivel az okszerű, helyes újítás módját, lehetőségét be nem látták, minden újításnak heves ellenzőivé lettek. De Kazinczynak rendithetetlen volt a meggyőződése hogy, ha irodalmunkat valaha a más mívelt nemzetekével egy színvonalban óhajtjuk látni, mindenek előtt nyelvünknek kell megújúlnia; felül kell emelkednie ama köznapias laposságon, mely azt oly szélessé, szín- és jellemtelenné teszi; gazdagabbá és változatosabbá, szabatosabbá és nemesebbé kell idomúlnia, hogy képes legyen minden tárgy sajátságaihoz simúlni, a kötött és kötetlen beszéd minden széptani formáit fölvenni; szóval, a mívelt világ irodalmaiban divatos észjárást visszatükrözni. Helyesen itélte ő, hogy e nagy czélt, az átalános idegenség mellett minden újítástól, Horváth. M., 25 óv Magyarország tört.-bó'l. 5