Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)
Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok
Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 53 hagyományos kényelemmel berögzött nézetek és a másodkezűség ellen a történetben; gyakorlatilag ki volt mutatva a források közvetlen tanulmányozásának múlhatatlansága minden, bármi csekélynek vagy megoldottnak látszó kérdés körűi; kétkedés támasztatott összes történeti anyagaink iránt, melynek e néhány fejtegetés is teljes elégtelenségét éreztette; de harcz volt egyszersmind az idegenszerű felfogás ellen a hazai történetben. A külföld nézetei ne ingassanak meg határozottan nemzeti álláspontunkon; tamiljuk a külföld irodalmait, de azok ne erőszakoljanak reánk semmit, a mi saját kútfőinkkel s a nemzet történetének szellemével, öntudatával összhangban nincs: e leczke szól ki körülbelül e nem nagy terjedelmű próbatételekből, melyeknek érdekét a nagy közönségre nézve sok új isme és nézet nevelte. . . . Az így kezdett pálya a „Tudományos Gyűjtemény" megalapításával új hévvel folyt. Irodalom- és némely országtörténeti közlemények nevelték a tudományt, melyek közt legfontosabb Schwartner diplomatikájának szinte szenvedélyes, de felette tanulságos, bő bírálata, melylyel kezdődik tulaj donképen a magyar okmánytan". Azonban Horvát István fő munkáját „Verbőczy István emlékezete", melylyel egy csonkán maradt nagyobb történeti munkának kezdetét veté meg, — s még inkább a „Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről" írt értekezése képezi, mely akár a nemzéktant és históriát, akár, és főleg jogtörténetünket tekintsük, mindenikre új és meglepő világosságot hint. Horvát István majdnem hihetetlenül bő olvasottsága mellett a nyomatott s irott kútfőkben, — mikre nézve nagyítás nélkül vallhatá magáról, hogy háromszázezer oklevelet olvasott és tekintett végig, — s ennél fogva nemzetünk belső élete mindennemű nyilvánulásainak oly terjedelmes ismerete mellett, tulaj donképen a magyar nemzet erkölcsi történetének megírására volt hivatva. Felette kár, hogy a helyett pályája második felében, melyet az 1825-ben kiadott „Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből" czímű
