Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

50 Első könyv. Bevezetés. munknak adtak vala; e lendületet már az 1795-dik év meg­akasztotta. A kormánynak az úgynevezett Martinovics-féle összeesküvés alkalmával s azontúl a demokratiai eszmék s elvek kiirtása végett foganatba vett rettegtető rendszere, az élénk, de még csak kicsiny körre terjedt szellemi mozgal­mat egy csapással megszűntette. Többen legjelesb tudósaink s iróink közöl az összeesküvésbeni részvétről s ennek foly­tában felségsértésről vádoltatván, elfogattak. Ezek közt volt, a komolyabb tudományokkal foglalkodó Hajnóczyt és Laczkovicsot mellőzve, a tevékenysége, az erőket ösztönző, egyesítő hatása által irodalmunknak némileg már akkor vezérévé lett Kazinczy Ferencz; ezek közt Verseghy, Ba­csányi, Szentjóbi Szabó stb., kik mindnyájan többé kevésbbé huzamosan, külföldi várak börtöneiben elzárva tespedének. Mások, a magoknál nem bűnösebb, de szerencsétlenebb társaik veszedelme által megfélénkítve, elhallgattak. Miként másutt elbeszéltük, a legkitűnőbb tehetségű ifjak közöl számosan esvén áldozatul Thugut miniszter állampolitikájá­nak, mely kiváltképen a tudományt, irodalmat, felvilágoso­dást s a kor szabadabb eszméi iránt rendszerint fogékony jelesebb tehetségeket tette üldözése czéljává: az irodalom elhalt vagy kivégzett vagy börtönök falai közt sínylő, ré­giebb mívelőinek helyét új erők, új munkások húzamosabb ideig nem pótolták. A tudomány s irodalom pályája annyi­val veszélyesebbnek tünheték fel az ifjabb nemzedék előtt, minthogy azok is, kiket a förgeteg el nem sodort, mint Révay, Virág, Kis, Dugonics stb. mindnyájan több évig mélyen hallgatának; hogy a nyelvmívelő társaságok is, melyek a József halála utáni fölgerjedésben keletkeztek vala, jobbára eltiltattak; a folyóiratok pedig, melyek elébb az irodalomban oly üdvös versenyt, oly élénkséget terem­tettek, mind megszűntek. Síri csend állott be, az irodalomra szintoly fojtólag ható, mint a közéletre. ') Magyarország Történelme VI, 126. kövv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom