Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)
Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok
Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 47 idején annak védelmére kelni. A megcsorbított, sőt még az elnyomott alkotmányt is vissza lehet pedig szerezni; de a meghalt nemzetiséget semmi hatalom sem képes többé új életre ébreszteni. Ama lelkes kis hazafi-csoport e veszélyt látva, észlelve, a tespedés és csüggedés e szomorú korában sem szűnt meg ápolni a nemzetiség főtényezó'jét, a hazai nyelvet s irodalmat : helyesen ítélvén hogy, ha a nemzetiség megizmosodik, élénkebb életre fejlik: az alkotmányos szabadság diadalát is elébb vagy utóbb múlhatatlanul kivívandja. És valóban, csak a honi nyelv s irodalom kifejlésétó'l s felvirágozásától lehetett várni, hogy mind a nemzetnek amaz elnémetesedett része is egészen visszanyéressék a hazának; mind a nép nagyobb tömegében oly fokig emelkedjék az erkölcsi erő, hogy képes legyen a haladás akadályait valahára legyőzni, elhárítani. Egyébiránt pedig, miután a kényuralom s reactió a nemzeti életet minden ágazataiban megzsibbasztotta, a politikai téren minden szabadabb mozgást meggátolt: egyedül a nyelv s irodalom művelésében nyílt még némileg szabadabb tér a hivatalt vállalni nem akaró, független s büszkébb lelkű hazafiak működésének. r Es valóban nagy részben a hazafiak e lelkes kis cso- irodalmunk, portjának köszönhette aztán a nemzet a maga feltámadását hosszú, dísztelen tespedéséből. Az általok előhozott szellemi mozgalomból, mely minden külső, kényuralmi behatásoktól ment maradt, származott nagy részben a koreszmék azon iránya, mely oly hatalmas visszahatást gyakorolt a kormány kényuralmi, reactionárius törekvései ellen. Az irodalom tisztázá s tágítá a nemzet eszmekörét; az, kivált annak költészeti ága, ébresztgeté a nemzeti érzelmeket, szítogatá ama buzgó felgerjedést, mely szégyenleni kezdé a nemzeti élet azon lelketlen aléltságát, és vágyat kelte föl benne az emelkedésre, a korszerű haladásra. E lassú, csöndes előmunkálat nélkül a szellemi élet mezején, a bekövetkezett nemzeti visszahatás aligha lett volna oly átalános, oly erélyes és