Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)
Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok
40 Első könyv. Bevezetés. pár évtizeddel utóbb Metternich egyebek közt a következőket irá vala József főherczeg nádorhoz: „Az átalános béke helyreállta után fellehetett volna használni a körülményeket Magyarország kifejlesztésére. De, az én jó szándékból eredt, hanem sükeretlen előterjesztéseim ellenére, azok nem használtattak fel. A hiba nem az uralkodótól, hanem oly férfiak hiányából származott, kik a szükségnek megfelelni képesek voltak volna. Két elem áll vala harczban egymással: a magyar alkotmányos elem, s az absolut német elem. Egyik rész nem fogott fel, nem akart semmit, mi az elavult alkotmány gépezetébe nem illett; a másik rész alkotmányellenes eszmékkel vala megtelve ..." Mire vonatkoztak légyen Metternich állítólagos jó szándokai, nem mondhatjuk meg. A mentséget mindazáltal, melyet az említett, mind komolyabbá váló korban, midőn a föld már ingadozni kezd vala lábai alatt, a maga mentségére felhozott, nem kételkedünk hiúnak, alaptalannak állítani. Abban ugyan valót mondott, hogy a magyar alkotmányos elem s az alkotmányellenes, absolut eszmékkel s elvekkel megtelt német elem folytonosan harczban áll vala egymással; de vájjon ezen alkotmányellenes, kényuralmi elemnek nem ő maga volt-e fő rugonya, irányadója? Nem ő általa emeltetett-e leginkább uralomra azon kényuralmi, reactionárius kormánypolitika, mely minden szellemi mozgalmat, haladást elfojtott, meggátolt, s a nemzeti életet, miként Ausztriában, úgy nálunk is, egy mind merevebbé váló, gépies bureaukratiai igazgatás nyűgébe szorítani törekedett? Magyarország kormányügyeiben ő nem vett ugyan részt közvetlenül; hogy mindazáltal ama reactionárius politika nálunk is foganatba vétetett, Ferencz császár mellett leginkább az ő műve volt: a fontosabb rendeletek, az irányadó elvek, a középponti kormányszékek eljárásának szelleme, — mind ez a császári kabinetben határoztatott el, hol az övé volt a legnyomatékosabb szó; hol nála nélkül s tudtán kivűl semmi fontosabb dolog sem végeztetett.
