Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

38 Első könyv. Bevezetés. Mi az egyházi viszonyokat illeti, úgy látszik, nem hi­ányzott ugyan a kormányban annak érzete, hogy itt is át­ható reformokra lenne szükség; de szabadabb mozgást, mit, hogy czélszerűleg hathasson, múlhatatlanul igényel vala, az egyháznak sem engedett. Sőt, politikai rendszerének érde­kében, még az állam szolgájává is alacsonyítá az egyházat, midőn a papságot, a lelkipásztorokat hivatásukkal merőben ellenkező olyféle szolgálatokra kötelezte, melyek őket híve­ikkel nem ritkán összeütközésbe hozták, hatásukat megbé­nították. — Ama viszályok következtében, melyekbe az ud­var a pápával részint a lombard-velenczei püspökségek kegyúri kinevezése miatt, részint némi más politikai okok­ból bonyolódva létezett, számos magyar püspökség is sokáig, maga a primási szék majdnem tizenkét évig betöltetlenül hagyatott; miből aztán többféle hátrány, zavar, rendetlenség, viszály s a fegyelem meglazulása származott az egyházi életben. A forradalmi veszély az appenini félszigeten, 1820­ban Ferencz császár és a pápa közt végre helyreállította a barátságos viszonyokat; minek következtében a magyar egyház is elláttatott főpásztorokkal. Esztergami érsekké s primássá Ferencz még azon évben Rudnay Sándort, elébb a magyar királyi kanczellariánál udvari tanácsost, majd er­délyi püspököt nevezte ki, ki magát a lefolyt Ínséges évek alatt jótékonysága által tűntette volt ki. Az új primás nagy tevékenységet kezd vala kifejteni magas állásában. Egyebek közt káptalanát Nagyszombatból, hova az még a török uralom idejében menekült vala, Esz­tergomba helyezte vissza. Majd 1822-ben egy országos zsi­natban gyűjté össze a magyar korona területének püspökeit s más főpapjait, hogy velők kivált az egyházi fegyelem helyreállításáról s a lelkipásztorkodás gyarapításáról tanács­kozzék. A kormány, féltékenységében még ezen, a szabad­elvűségről épen nem gyanús gyülekezetbe is elküldeni kí­vánta a maga biztosát; mit, mint a főpapi kar irányában eddigelé példátlan bizalmatlanság jelét, csak nagy bajjal

Next

/
Oldalképek
Tartalom