Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 17 nyaiból még visszanyert, koránt sem volt annyi, hogy hasonértéket képezhetett volna azon kárért, melyet a monarchia az által szenvedett, hogy jelenleg hiányzott egy erős, tömör középpontja. Itt bizonyára nem a dynasztia német eredetét s jellemét vagy német bureaukratiáját kellett volna döntő érvül tekinteni, hanem a birodalom geographiai helyzetét, mely a különféle népségeket összeköté, s kivált ama folyamot, melyet Napóleon joggal Európa első folyamának nevezett, s mely, mint a monarchia életere, annak politikai irányát és sajátságos jellegét némikép gondviselésileg előre meghatározta, praedestinálta." Teljes készséggel aláírjuk az orosz státusférfiú e véleményét, feltéve mindazáltal, hogy a monarchia ezen újjászervezésénél a magyar alkotmány lényegileg fentartassék, s a netalán szükséges módosítások a nemzet megegyeztével, törvényesen, országgyülésileg történjenek. S kétséget alig szenved, hogy e módosításokat, az elszámlált feltételek alatt, a nemzet maga sem ellenzetté volna. — De, mint az idézett iró is mondja, „Bécsben mindig hiányzott a férfias, gyors elhatározás, a gondolat merészsége, s nagyszerű, hatalmas tervek erélyes megragadása s foganatba vétele". Ferencz császár és király, kinek egyébiránt közmondásossá lett jószívűségét a kiállott veszedelmek nagy mértékben gyanakodóvá, érdessé tették; ki a jakobinismus világromboló elvei s minden politikai újítási szellem iránt engesztelhetlen gyűlölettel viseltetett; ellenben pedig a maga fejedelmi hatalomteljességére, a királyság isteni jogainak illethetlenségére felette sokat tart vala, — a hosszú harczból, melyet a forradalom ellen folytatott, azon meggyőződéssel kelt vala ki: hogy nem valamely mesterséges újjászervezésben, mely talán még az alkotmányosságnak is rést nyitna, hanem egyedül az absolutismusb'an, s egy atyai szellemű kény uralomban, mely minden alkotmányosságot mellőz, minden újítást és szabadságot meggátol és leszorít, —- van üdv úgy a fejedelmek mint a népek számára. Ezen kivűl a magyarokra, Horváth M., 25 év Magyarország tört.-bői. 2