Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 5 fejlődésnek élénkebb lendületét, gyorsabb haladását eszkö­zölhették volna. A nemzet leggazdagabb osztálya, a nagy­birtokú főnemesség, hívságos életében eladósodva, nagy részben a bécsi tőzsérek szeszélyétől függött. A társadalmi viszonyokból eredt ezen s hasonló aka­dályokat pedig a kormány nemcsak hogy elmozdítani nem ügyekezett, hanem a maga részéről még súlyosabbakkal szaporítá. Az államszerződések s törvények szerint független s ősi alkotmányos intézményekkel biró hazánk oly monarchi­ának lévén állató része, melynek másik fele korlátlan ha­talommal, kényuri elvek szerint igazgattaték: minden törek­vései s tiltakozásai, minden koronázati hitlevelei s törvényei daczára sem óvhatta meg magát egészen a kényuralom túl­terjeszkedéseitől, a közös fejedelmet környező, reánk nézve idegen, miniszterek s tanácsosok befolyásától. A nemzet kénytelen vala szünet nélkül küzdeni fenyegetett alkotmá­nyos jogaiért, törvényes függetlenségeért és önkormányza­táért. Még maga legdrágább kincse, a nemzetiség is, nem egyszer forog vala oly súlyos veszélyben, hogy csak nagy erőfeszítéssel lőn megmenthető az enyészettől. Oly nemzetnek pedig, mely e legfőbb javak, függetlenség, al­kotmányos önkormányzat, nemzetiség, megmentésére kény­telen fordítani legjobb erőit, polgári intézményeinek kifej­tésében s általános iníveltségében alig lehet tennie jelenté­kenyebb haladást; mert ez csak a nemzet és kormánya közös, öszhangzó törekvéseinek lehet eredménye. A kény­uralomra s az egész monarchia igazgatási egyesítésére tö­rekvő bécsi kormány a helyett, hogy ösztönözni s vezetni ügyekezett volna intézményei kifejtésében a nemzetet, maga gátolta, nehezítette ezt; mivelhogy a fejlődni természetesen csak alkotmányos szellemben kivánó nemzet a kormány irányát, szándokait ellenzé, s inkább tűrte intézményeinek hiányosságát, inkább pangott elavúlt, a haladó kortól elma­radt ősi állapotában, mintsem hogy a korszerű haladásért

Next

/
Oldalképek
Tartalom