Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Második könyv: Az alkotmány helyreállitása. A reformmozgalmak kezdete

Első fejezet. Az 182H-1Ó országgyűlés, 1 55 mint említők, a rendeket felhívja: egész nyíltsággal öntenek ki mind azt atyai kebelébe, mit a fiúi bizodalom és őszinteség javasol. A királyné koronázata után ennél fogva haladék nélkül az ország sérelmei vétettek tárgyalásba, s fölöttök aztán majdnem egy egész hónapig folytak a mindig heves? nem ritkán a szenvedély kitöréseiben csaknem fenyegető viták, mielőtt a sérelmek tárgyában az első felirat felküldetett. A német tanácsosok ellen, kik az ország ügyeibe jogtalanul avatkozva, a fejedelmet az adó s újonczok tárgyában ama kényuralmi rendeletek kibocsátására ösztönözték, keserű kikelések hallattak. Még haragosabban s kiméletlenebbűl gáncsoltatának azon magyar tisztviselők, kik ama törvénysértések végrehajtására segédkezet nyújtottak. Zala követei, Deák Antal és Szegedy Ferencz, megneveztetni s vád alá fogatni indítványozták mind azon „hazaárulókat", kik a fejedelmet tévútra vezették. Még keményebben sújtotta őket lángszónoklatával Nagy Pál, ki, midőn a nemzet s közvélemény birószéke elébe idézte a törvénysértőket," nem annyira vádolta, mint elitélte azokat. Nagy nyíltsággal s bátorsággal raegvitattaték s gáncsoltaték az egész kormánypolitika, mely által a kabinet örökké ellenséges indulatot árúi el az annyi királyi esküvel pecsételt alkotmányos törvények ellen. Megróvatott a hálátlanság, melylyel a nemzetnek a háború idejében tett annyi súlyos áldozatai a béke helyreállta után a legdrágább nemzeti kincsek megtámadásával viszonoztattak. A követek legtöbbjei az által véltek legjobban megfelelni honfitársaik bizodalmának, melynél fogva képviselőkké választattak, ha mennél keserűbb igazságokat, mennél nagyobb nyíltsággal s bátorsággal mondanak a kormány embereinek. Nem elégedtek meg avval, hogy egyszer mondassék ki a gáncs a középponti kormány s az elkárhoztatás annak eszközei, a volt kir. biztosok ellen ; hazafiúi buzgalmában mindenki panaszt emelt, mindenki szavakba akarta önteni a nemzeti fájdalom s aggodalom