Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)
Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok
Ai 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 91 nek-e s békét, nyugalmat czélzanak-e a magyar alkotmányban kevéssé s csak felületesen járatos ama miniszterek s tanácsosok, . . . kik a császárnak azt tanácsolják, hogy magát a magyarok előtt inkább keménység által rettegetté, mint a vele született kegyesség által szeretetté tegye; kik őt ösztönzik, hogy a magyar kormányügyekben az ország törvényeit és szokásait nem ismerő német miniszterek tanácsait többre tartsa, mint azon magyar tanácsosokéit, kik iránta külön eskü által is kötelezve vannak. ítélje meg bárki, vájjon az állam javát becsületesen munkálják-e azon tanácsosok, kik egynémely, előléptetést hajhászó egyéneket feltüzelve, a nemzetet és alkotmányát gúnyoló röpiratok kiadását szándékosan elősegítik; kik a császár szivében a fentebb előadott okokból támadt bizalmatlanságot ápolják és szítogatják, s ekként benne ellenszenvet keltenek alattvalói ama tekintélyes része iránt, kik daczára ama törvénytelenségeknek, melyek irányokban József császár ideje óta elkövettettek, s daczára több más népek csábító példáinak, békében s hűségben maradtak. — En azt hiszem, hogy a jelen válságos körülmények közt csak azon miniszter szolgálja urát jó szándokkal s becsületesen, ki nála oda működik, hogy magát népével oly gyorsan, mint szorosan egyesítse ; személyétől, udvarától, és szolgálatából mind azon vallás- és erkölcstelen viszályszítogató szószátyárokat azonnal elmozdítsa, kik a népek vagy egyesek jogai ellen kikelnek, pénzért, czímekért s a fejedelem kegyes pillantásáért mindent feláldozni készek; s helyettök vallásos, igazságszerető, igazmondó, a néptől becsült egyének felé forduljon. Ez az osztrák birodalmi népek általános kívánsága. A magyarok e felett még azt is óhajtják, vajha támadna egy férfiú, ki jó királyok szivéből a bizalmatlanságot s az irántok naponként hangosabban nyilatkozó ellenszenvet kiirtaná : hogy király és ország egymásban kölcsönösen bízva, egymáshoz egy országgyűlés által (mit elébb vagy utóbb úgy is kellend tartani) közeledhessenek, s ott minden, köz-