Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

79 létesítésénél. Igaz ugyan az is, hogy épen az ezen irányban kifejlődött lázas tevékenységnek köszönhetjük, ha az 1868—1873. időközben vasutaink üzlethossza csaknem megháromszorosodott: 1873 végén 836.49 mértföld, mig 1867 végén csak 295.08 volt. Elmúlt azonban az idő midőn a pályaépítés feltétlen nyereségnek tekintetett és a pályahossza a gazidasági haladás és jólét legbiztosabb mértékének tartatott. Itt szintén nem pusztán mérni, hanem számolni, mérlegelni, azaz a viszonyokkal is számot kell vetni. Figyelmet kell rá fordítani: Mibe kerültek magok a pályák ? Mibe kerülnek közvetve másnemű károsítás folytán ? Mennyit érnek, azaz mennyi hasznot hoznak? Az első kérdésre nagyon is figyelemre méltó lag felel meg a mai pénzügyi helyzet. A másodikra sem lehet kielégitőleg válaszolni; a sinutak iránt nyilvánult íulbuzgalom a közutakat hanyagoltatá és hanyagoltatja el, — a melyek roszabb állapotban vannak ma,mint az abszolút uralom alatt; épugy a viziutakai, —- a melyek inkább érvényesülnek pusztító hatásuk, semmint szállítási képességök által. A mi a harmadik kérdést, vasutaink állam- és nemzetgazdasági hasznát vagy értékét illeti, azon naiv hibába estünk: feltétlen igazságnak venni ama csak feltételesen igaz tételt, mely szerint a vasút maga teremti és neveli a forgalmat magának. Ez áll; azonban csak oly országok és vidékeken, a hol léteznek az élénk forgalmi fejlődés előfeltételei: munkaerő és munkakedv, tőke, hitel, értelem, észszerű forgalmi törvényhozás, biztos jövedelemforrások és piaczok. Hol mindez hiányzik és nem is szereztetik meg — mint nálunk — ott a sinutak elég gyakran csak a nyomort hozzák közelébb a nyomorhoz s igy hatványozzák azt. A mi majd haszontalan, majd elhibázott, másutt túlságos drága pályaépitkezéseink ezen emiitett eredménye drasztikus módon szembeszökik a legújabban a közlekedési minisztériumban megkisérlett szembeállításából az üzleti árak és üzleti önköltségnek. Az (egyelőre még csak kézirati) összeállítások az 1872. évi szállítást vesszik alapul és a tulajdonképi magyar állampályákon kivül (északiak és déliek) még nyolcz, állami kamatbiztositékkal ellátott vonalra kiterjednek. Ezen összeállításból kitűnik például, hogy minden mázsa árunál melyet szállítanak,