Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

Államháztartásunk rendezéséről. i. Felesleges munka volna ám, pénzügyi helyzetünk zavarát snyomorát bebizonyítani akarni; kétségbe senki sem vonja. A szomorú tény ez utolsó hónapokban az országgyűlés minden padjairól és a napi sajtó minden közegei által, pártkülönbség nélkül, számtalan alkalommal volt kihirdetve és bebizonyítva. Ugy látszik mégis, hogy némely helyen már is elfeledték vagy elfeledni akarják. Ezzel szemben a következő tények emlékezetbehozatala nem lesz talán felesleges, de elegendő is lesz: 1. Kerkápoly Károly pénzügyérnek, ki bizony nem volt az utolsó ministerium legtehetségtelenebb tagja, ámult év vége felé vissza kellett lépnie, az erős támadások következtében, melyeket három évi működésének eredményei saját párthiveinél keltettek. Szünet nélküli négy heti keresés után képes nem volt a ministerelnök a 300 képviselőt számláló Deák-pártban — se felett az országgyűlésen kivül is kerestek — megtalálni a Kerkápolyi örökségének átvállalására elegendő önbizalommal vagy elegendő áldozatkészséggel biró férfit. A ministerelnök kényszerítve látta magát azon kétségbeesett határozatra: hogy a pénzügyi tárczát ő maga vegye által. Mégis Szlávy József ur, a szerénységnek sokkal kisebb mérve mellet is, mint a minővel valóban bir, minden tartózkodás nélkül maga bevallaná, hogy ő ezen, mindenek felett szaki s'm e r e t e t igénylő állomás feladatainak még rendes viszonyok közt is alig tudna megfelelni. Hát még ma! 2. A mult évi november végén felvett hét és fél, illetőleg tizenöt millió font sterlingnyi kölcsönhöz csak a legnvomas ztóbb feltételek mellet lehetett jutni. Azon pillanatban, midőn a londoni Rothschildek egy negyven év alatt visszafizetendő Öt százalékos orosz kölcsönt93 árfolyamon hoztak az angol piaczra és erre 8—10-szeres aláírást kaptak, Magyarországon, ugy látszott, a kormány és az országgyü1*