Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

55 jövedelmet más módon, mint valóban hasznos és elutasithatlan kiadásokra fordítani. Pedig egészen mástermészetű kiadások széles helyet foglalnak el államköltségvetésünkben. Velünk született hajlamunk a könyelmüségre, elősegittetve a történeti emlékek alapján álló nagyhatalmi vágy, mint szintén az 1867. és 1868. évek kedvező nemzetgazdasági eredményei által,— az 1867 óta egymásután következő minisztériumok tiszteletreméltó részét is (a m á s i k részről szívesen nem beszélünk) arrainditotta, az újonnan alkotmányos életre jutott magyar állam háztartását olymódon szervezni, a mely annak fizetési képességét messze túlhaladja. A mi „vezető osztályaink," ugy látszik, azon elveket, vagy helyesebben elvtelenséget, a mely korábbi időkben saját magángazdálkodásukat jellemezte, átvitték az államgazdálkodásba; azeredménynekrosz gazdálkodásnak kellett lenni: lehetőleg keveset, legjobb esetben nagyon felületesen számítani,"a kéztől a szájig élni, a fényt és a pompát életszükségletként tekinteni, a bevételek és kiadások közti egyensúly kérdését kicsinyeskedésnek tartani, a jövő napról gondoskodni engedi^, a magyarok istenét és a holnaputánira nem is gondolni, így el kellett jönni annak, a mi eljött: a hiány folytonos visszatérése, az örökös adósságcsinálás mint egyedüli segély, végül ezen kétségbeesett segédeszköznek is megtagadása, s mint ennek következése, a be- és visszatérésre való kényszerítés. . . Tekintve költségvetési hiányunk magasságát (lásd V. és VI. fejezet) semmi kétség sem lehet, hogy az egyensúly helyreállítása egyoldalii müvelet által el nem érhető. Hogy a szükségletet és fedezezet helyes arányba hozzuk, arra nem elég, az utóbbi emelése vagy az előbbi leszállítására törekedni ; a legnagyobb erőmegfeszitések és áldozatok mellett is alig leend lehetséges, a bevételeket állandóan 50—60 millióval emelni, vagy a kiadásokat ezen összegig leszállítani. A fizetésképesség és a tényleges állambevétel jövő emelkedésére irányzott fáradozások mellett kell ennélfogva, a jelen és a jövő érdekében, hsgy a kiadások alapos leszállítása álljon. Tőlünk nem várja senki, hogy veres irónnal kezünkben a költségvetésen tételenként javítva és törölve keresztül menjünk; ez túlhaladná feladatát és terjedelmét ezen tanul-