Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

33 azokat, mikor azok eddigi ellenei is buzogni látszanak melletök. De bármennyire is elismerem az alapos törlések szükségét, mégis — nyiltan kimondom — Magyarország jövő költségvetését, az ujra megegészségesedett és rendes viszonyokba jutott országét n e m összehúzott alakban képzelem. Ellenkezőleg meg vagyok g}'őződve, hogy ha a soknemü mulasztásokat utánpótolni, és a közoktatás-, közlekedés, börtön-, egészségügy s. b. terén az újkor követelményeinek meg akarunk felelni — és annak meg kell lenni, ha államilag akarunk élni — Magyarországnak erősebb kiadásokra leend szüksége, mint ma. Hogy azonban ezen kényszerűségnek a képesség megfeleljen, elengedhetlen, az ország fizetési képességét emelni, vagy is a népjólét egészséges és természetes fejló'dését ápolni, a mennyire lehetséges, biztosítani. Csak ezen uton lesz lehetséges a nap sürgős feladatát, vagy helyesebben sürgős feladatait alaposan megoldani. XIV. A t. olvasó előtt már az eddigiekből világos lehetett, hogy én a nap feladatát nem tartom 9gységésnek egyátalában. Előttünk, nézetem szerint két, lényegesen különböző és szigorúan szétválasztandó feladat áll. A legfontosabb: egy jobb vagy áldásosabb jövőnek teremtése és biztositása, oly pénzügyi állapotnak, a mely képessé tegyen bennünket azon számos feladatoknak, a melyeket a tudomány és gyakorlat intéz ma az államhoz, az eddiginél kielégitőbb mérvben eleget tenni a nélkül, hogy e miatt Örökös hiányra legyünk kárhoztatva és a nélkül, hogy az adóköteleseket erejök felett igénybe vegyük. Azt tartom, hogy ez teljesen elérhető; miként, azt általánosságban már érintettem, és közelebbről visszatérek reá. Azonban bármily czélszerüek és alaposak legyenek is az ez esetben létesítendő rendszabályok: müködésöket csak évek során át nyilváníthatják és akkor sem lehet yiszszaható erejök, azaz a mai hiányt és a legközelebbi évek kikerülhetlen deficzitét nem fedezhetik. Ezért lép másodsorban azon feladat elénk: az átmeneti korról gondoskodni és oda működni, hogy annak utófáj3