Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

18 szünk; a hitegetések és önámitásokat értjük melyeknek segélyével hozatott létre és takartatott ily sok ideig a jelen pénzügyi nyomor. Csak egy példát a sok közül. Legbenső megyőződésem szerint alig járult bárrai más oly nagy mérvben a pénzügyi helyzet homályossá tételére, s ezáltal annak növekedő romlására, mint azon, a hivatalos jelentések és beszédekben éveken át fenttartott állítás : „Csak a r e n dkívüli kiadások okoznak zavart ; a rendes kiadások a folyó bevételek által bőségesen fedeztetnek." Az országgyűlés és az ország elhitte ezt szívesen, és gondolatlanul folytatta s folytattatta a súlyos következményű sáfárkodást. A feltevés hibás volt és hibás most is. Fent elősorolt összeállításaink nem hagynak fent semmi ketélyt sem e tekintetben. IV. fejezetünk sorozata nem tartalmaz egyetlen „rendkívüli," azaz egyszeri, véletlen, elhárítható kiadást, — és mégis több mint 6/7-edét elnyeli az összez közjövedelemnek. VI. fejezetünk sorozata szintén nem tartalmaz semmi „ rendkívüli "-t, csak az évi folyó kiadásokat, — és igénybeveszi legalább is háromszorosát annak, a mi az államjövedelemből rendelkezésre marad. . . . Bármily kedvezőtlen is a valóság, meg kell ismerkednünk vele s ez abban áll: ma 1 e g t á v o 1 a b b r ó 1 s e m v a g y u n k o 1 y á 1 1 a p o t b a n, h o g y csak a rendes, folyó, minden évi kiadásokat is fedezhet nők. Ha a kormány minden vasút, hid és más építéseit és vállalatait rögtön megszüntetne is, mégis erős hiánnyal kellene küzködnünk. Ezt el kell ismerni, be kell vallani, és erősen szivünkre kell venni. Különben csalhatatlanul rosz uton haladunk elő a teendék mind iránya, mind természetes terjedelme, ngy szintén a megkísértendő javításokra nézve. Még veszélyesebé. mint az évek során át fenntartott önámitás válhatik azon tagadás és önáltatás, melylyet, mióta a baj tagadhatlan lett, forgalomba akarnak hozni : ez pénzügyi zavarunk gyors és könnyű orvoslásának hite. E csodát eszközlendi : egyik szerint a takerékosság, másik szerint a deczentalizáczió, harmadik szerint az adóreform. Mi nem állhatunk meg — azon veszéllyel szemben sem, hogy feketén látóknak tartassunk. — hogy ki ne mondjuk azon meggyőződésünket, miszerint mi sem gyors, sem könnyű, legkevésbbé sem gyors és könnyű, orvoslást an