Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

i4 Vájjon ezen a budgetiörvényben jelelt levonások keresztül lesznek-e vihetők tényleg is? vájjon más oldalról a bevételek tényleg nem maradnak-e a költségvetés előirányzatai mögött? Ezt most nem kutatjuk; nem is tudnók elhatározni. Az elősoroltakból annyit azonban következtethetünk, hogy az adott viszonyok közt, vagyis tekintve azon politikai, pénzügyi, közigazgatási és másnemű állapotokat, a hogy azok ma léteznek, az 1874. költségvetés bevételi tételei semmi esetre sem látszanak nagyon alacsonyaknak, s a kiadási tételek annál kevésbbé túlságos magasaknak. Más szavakkal: egy, semmi esetre sem rendkivülileg kedvezőtlen államköltségvetéssel van dolgunk. Az 1874. költégvetés, azon ismételt „átdolgozás" után, melyet a kormány és a pénzügyi bizottság részéről tapasztalt, igenis szabályszerü, átlagos költségvetésnek vehető; meglehetősen hűen fejezi ki, hogy ajelenlegi szervezetnek n agyb aniés egészbeni fe n ttart ása mellett minő bevételekre számolhatunk egyfelől és minő terheket kell viselnünk más felől. VI. Ezen minta-költségvetésből láttuk, hogy a magyar államnak 140 millió forintnyi válóságos jövedelme van, a minek azonban több mint hat heted része (122.4 millió) állandó, kikerülhetlen kötelezettségekre évről évre előre némileg mintegy lefoglaltatván, a szabad rendelkezés alól elvonatik ; hogy annál fogva a központi igazgatás, a törvényhatóságok, a törvényhozás, az igazságszolgáltatás, honvédelem, közlekedés, közoktatásügy stb. stb. számos és sokoldalu költségeire nem egészen tizennyolez millió (17<G) forint marad évente. Szembeszökő, hogy ezen életfontosságú szolgálati ágak igényeinek a fejenkénti óriás hányaddal (1 ft. 20 kr.) lehetlen eleget tenni; legkevésbé pedig minállunk, hol oly sok dolgot kell utánpótolni. Oly államtól pedig a mely rendes vizonyok közt állandóan nem képes eleget tenni hivatása, igényeinek , csaknem el lehetne vitatni az életképességet s az ezzel egybekötött létjogosultságot is. Alig lehet már mondani, hogy a bukás szélén áll; már megbukoítnak tekintethető, ha a bukás hivatalosan még nem is mondatott ki. Jól érezzük, hogy ez szomorúan, nagyon szomorúan hangzik ; azonban a tények vaslogikája nagyon kevéssé tö-