Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

99 millió forintnyi szükséglettel szemb e n (XXXIII. fejezet). Ennélfogva ha mind az államjavak eladásától mind a hátralékok egyességi összegeiből 1876 végéig csak a félösszeg folyik is be: a háromévi átmeneti kornak rendkiviili szükséglete még1 is teljesen fedezve van, és a hiánynélküli költségvetés nj korszakába majdnem kilenczven milliónyi aktivával lépünk a beruházások és előre nem látottakra... Egy teljesen egészséges államháztartás helyreállítása és biztosítása a legközelebbi jövőre nézve, mint szintén az átmeneti kor szükségletének fedezése minden felforgatás s minden uj megterheltetése nélkül teljes biztonsággal elérhető, ha az ezen tanulmány folyamán kifejtett, más és nem csak állampénzügyi tekintetekből javalt reformok és rendszabályok komolyan és haladéktalanul megkezdetnek, tehetség és kitartással keresztülvitetnek. Igaz, hogy ezen munka sikeritéséhez elengedhetlen mindenekelőtt három dolog: oly minisztérium, mely bizonyos tartósság jellegét viseli magán; oly niniszterelnök, ki tudja, mit akar, és férfiasan akarja, amit tud; végül — last but not least — becsületes és tehetséges, pénzügyéi-... Lehetetlen volna-e e hármas feltétel betöltése ? Alig hisszük. S ha ugy is volna, nem kell-e, szomorú helyzetünk s a segély félreismerhetlen szükségével szemben a „lehetetlent" is megkisérleni ? Vége.