Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Néha meg nem használ a káromlás

82 hajtottam volna úgy vaktába neki minden gödörnek, kátyúnak; várjon az úr, majd megigazítom az ülést, melyen azután úgy fog ülni, mint püspök a nagy misén." Néha meg nem használ a káromlás. Egy magyar főúrhoz épen azon perczben, midőn készült egy magas államférfihoz értekezés végett menni, bekopogtat egy rabbi s előáll a zsidónépet s vallását érdeklő tárgyban egy német — mint az előzmények után sejditeni lehetett — hosszú beszéddel. A nagy úr szokott nyájasságával egy jó ideig békével hallgatta a szólót, de utóbb türelmét vesztve, száján mintegy önkénytelenül félhangon csuszamlott ki egy teremtette. . . . Tán parancsolja E . . . . d, hogy magyar nyelven tegyem alázatos előterjesztésemet" — jegyzé meg a finom hallású rabbi, és magyar nyelven ismét előröl kezdé unalmas hosszú előadását; a nagy úr pedig ezen quid pro quo után sehogy sem segithetvén többé magán, kénytelen vala azt végig kihallgatni.