Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Herczeg Primás Kopácsy József

75 labirónak is neveztetett. — A tisztelt ur a politikához keveset, annál többet értett a gyekén és „fáin pusztu" kereskedéshez. Furcsa külseje, ronda kinézése, és különösen rut pofája egy fiatal elméncz táblabiró figyelmét csakhamar magára vonta, ki gyönyörűségét abban találta, hogy a hányszor a gyűlésen egy szónok beszédét bevégezte, mindannyiszor felkiáltott : „halljuk N. N. (t. i. a most leirt) táblabiró urat!" Ily többszöri ismétlések után, többen, sót maga a főispán is azt hitték, hogy az uj táblabiró ur csakugyan szólani akar; mire a főispán e szavakat intézi hozzá : „úgy hallom, hogy N. N. táblabiró ur szólani akar, tessék tehát nyilatkozni." „Nem ákárom, nem ákárom, csak ez az ur bálfászkodik" feleié a nagy zavarba jött táblabiró; mérges szemeket vetve az öt annyiszor felhivó collegájára! Herczeg Primás Kopáesy József. Az 1843-diki országyülés alatt a kk.rr. egy felirati javaslatba nyilvánították azon alázatos kérésüket : hogy az országba semmiféle uj