Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Szép tiszta magyarság

70 dék azonban apái mulasztásait némileg helyrehozni erélyesen törekszik. A mellett, hogy az erdélyi úrhölgyek kirekesztöleg magyarul társalogtak, tisztán beszéltek németül, francziaúl söt angolul is, mikint az mivelt úrhölgyekhez illik; de kivételkép találkoztak, kik még a német nyelvet is csak törték a der, die, das-t fölcserélten használva, és a mi legjellemzőbb : épen az ily hölgyek nem beszélhettek magyarul csak három szót is a nélkül, hogy a negyedik ne lett volna egy fölötte roszúl kiejtett német szó. Tanúja voltam — észrevétlenül — a nevezett városban egy párbeszédnek, mely egy szép fiatal g ... no és egy aggkorú b . . . nö között folyt. Ez utóbbi ugyanis meglátogatván az előbbit, N. N. arszlánnak egy az asztalon heverő látogató jegyére megjegyzi : „mit látok hugocskám; és ez a Glücksritter hozzád is jár, és te empfangolod őtet? tán most is várod, azért vagy oly nagy putzban?" A hugocska: „ó! ö nagyon liebenswiirdig!" A nénike : ,,de karakterlos," A hugocska : ,,ö rettenetes artig," A nénike : ,,de unverschamt egy ember,"