Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A szapora szónokok

60 egyszer a roppant emlékező tehetséggel biró historicusunk kivívott renomméja rovására merőben . . . füllentett. A szapora szónokok. Az 1832/6-diki országgyűlésen három követ oly bőbeszédű volt, hogy minden tárgyban többször is szólottak, mi által követtársaiknak nem kevés unalmat okoztak, s kiváltkép a biharmegyei — e tekintetben igen kevés türelemmel biró követet — majd halálig elkinozták. Egyszer a most nevezett követre kerülvén a kerületi elnökség, igéré barátinak, hogy majd megboszúlja magát a fecsegökön, de el is szoktatja őket a fecsegéstöl. Bekövetkezik a kerületi ülés, melyben a törvényhatósági sérelmek s kivánatok kerültek tanácskozás alá. A mint ezek pontonkint felolvastattak, minden pontra „maradjon"-nal válaszolt a testület, de az elnök mindegyik pont felolvasása után egyiket a három bőbeszédű követ közül